Petőfi 200

2023.01.08. 08:00

Petőfi Sándor: Van-e halhatatlanság az irodalomban?

Ő az a költő, akiről mindenkinek van véleménye. Ha az utcán megszólítanék egy ismeretlen járókelőt azzal a felszólítással, hogy mondjon egy költőt, nagy valószínűséggel az ő nevét mondaná. Hiszen a Nemzeti dal, a János vitéz és 1848 hőse talán minden magyarnak ott él a szívében.

Bakonyi István

Fotó: Pusztai Sándor / KM

Meg hát elterjedt róla az is, hogy közérthető. Ez tényleg igaz, de semmiképpen sem azonos azzal, hogy egyszerű. Hiszen bonyolult képeket, akár a huszadik vagy a huszonegyedik század modernségének megfelelő alakzatokat is találunk hihetetlenül gazdag életművében. Ami ugye csupán néhány esztendő termése… S itt megállok egy pillanatra. Hiszen legendák fűződnek nevéhez, a nem sokkal valószínű halála utáni időktől mostanáig. Ez is összefügg azzal, hogy Petőfi több, mint költő. Ő valóban legenda, és nem úgy, ahogy mostanában ezt a címet a percemberkékre is ráragasztják egyesek. S mert legenda, ezért is kavart nagy port annak idején a hír, hogy a szibériai Barguzinban megtalálták állítólagos sírját. Ami ugye sokakban kiverte a biztosítékot. Hiszen, milyen dolog az, hogy az Egy gondolat bánt engemet költője mégsem halt hősi halált Segesvárnál 1849 nyarán! Sokan úgy vélték, hogy oda a legenda… Hiszen Alekszander Petrovics barguzini sírja mindent porrá tört (volna). Sőt, az egész életmű igazsága is leomlott (volna). 

Én egyébként ezt másképp gondolom. Ha igaz (lenne) a barguzini változat, az semmit sem vonna le a valódi értékekből. Hiszen a megírt életmű még a megélt valóságnál is fontosabb. Van itt azonban egy bökkenő. Ugyanis a tudomány mai állása szerint minden bizonyítható lett volna. A Szibériában feltárt sír állítólagos női csontvázát ugyanis össze lehetett volna vetni a családi sírboltban fekvőkével, és akkor – tudomásom szerint a DNS segítségével – választ kaphattunk volna az izgató kérdésekre. A tudományosság képviselői azonban elmulasztották a bizonyítást. Így hát azóta is ki így gondolja, ki úgy… Ennyit erről. Visszatérve a költészetre, rögzítsük: valóban világirodalmi szintű Petőfi Sándor életműve. (Nemcsak a lírai része, hiszen drámát és naplót is írt.) Kortársai közül érezhette ezt Vörösmarty Mihály is, akihez a huszonhárom esztendővel fiatalabb poéta gyalog vitte Debrecenből Pestre verseit. És érezhette a jó barát Arany János is, aki viszont Toldijával vívta ki Petőfi rokonszenvét. 

Kölcsey Ferenc sem sejthette ama bizonyos januári napon, hogy tőle néhány száz kilométerre született egy csecsemő, aki háromhetes volt a Himnusz megszületésekor. S hogy megint utaljak a huszonhármas számra, éppen ennyivel később, 1846-ban így idézte meg nemzeti imádságunk szerzőjét az ifjabb pályatárs: „Hát e falak közt hangozának / Nagy szavaid, oh, Kölcsey?…/ Ti, emberek, nem féltek, épen / E szent helyet ily nagymértékben / Megszentségteleníteni? // Nem féltek-e, hogy sírgödréből / Kikél a megbántott halott? / Hogy sírgödréből ide jő el, / S – hogy hallgassatok – csontkezével / Szorítja össze torkotok?...” Vérbeli Petőfis ez a hang, ha nem is a legjobb versében… Tele indulattal, romantikus érzülettel, ugyanakkor a nagy kortárs és előd iránt tanúsított tisztelettel… Hiszen ízig-vérig romantikus ez a líra, akkor is, ha a népi realizmus címkéjét ráaggatjuk – egyébként érthetően. Valószínűleg ez az indulat, ez a lázadó szellem és a korhangulat teszi ma is izgalmassá az ilyesfajta költészetet. Nem árt neki az sem, hogy tulajdonképpen minden kurzus, minden korszak megtalálja benne a neki tetsző és követhető eszményvilágot. Hiszen kétségtelenül vannak hazafias értékei, a magyarságot mindig a középpontba állítható vonatkozásai. 

Persze volt idő, amikor ki is játszották a másfajta értékrenddel szemben. Így volt ez például a Rákosi-korszakban, a „Lobogónk Petőfi!”- féle jelszóval. Az pedig az irodalomtörténet közhelye, hogy a Petőfi–Ady–József Attila vonulatban vélték igazolni a forradalmiság eszméjét. Természetesen a forradalmiság nem lebecsülendő jellemzőjük, ám mindennek a túlhangsúlyozása óhatatlanul is a túlzott leegyszerűsítéshez vezet. Arról nem is beszélve, hogy ez az attitűd mindhármuk lírájának lebecsülhetetlen, de korántsem egyedül uralkodó terrénuma. Petőfi Sándor életének és költészetének is voltak válságos, éppenséggel nem „nemzetidalos” szakaszai. És hasonlóképpen igaz, hogy életműve sem csupán esztétikai magaslatokból áll. Jómagam semmiképpen sem tartom maradandó értékűnek – többek között – az olyan verseket, mint a Mit nem beszél az a német… vagy éppen az Akasszátok föl a királyokat! Érthető persze a pillanatnyi düh, az események vonzása, és hasonlóképpen érthető az is, hogy számára mennyi mindent jelentett az 1789-es francia forradalom. Amiről ugye jól tudjuk, hogy iszonyú terrorba fulladt. Mindegy is. Nem vitathatjuk el a kétszáz esztendővel ezelőtt született, „lánglelkű” ifjú szándékainak tisztaságát, és tévedései is megbocsáthatók. Az utókor számára számtalan olyan művet hagyott hátra, amelyek a mindenkori magyar és világirodalom kimagasló értékei. A mai fiatalokat is vonzza a Szeptember végén csodája. 

Nem véletlen, hogy Kosztolányi Dezső szerint a legszebb magyar verssor így hangzik: „…Elhull a virág, eliramlik az élet…” A költő zsenialitása abban is rejlik, hogy a közhelyekről tud közhelymentesen szólni. Vagy felülmúlható-e az Itt van az ősz, itt van újra eme részlete? „…Kiülök a dombtetőre, / Innen nézek szerteszét, / S hallgatom a fák lehulló / Levelének lágy neszét…” A zeneiség, a képalkotás csodaszép példái ezek a művek. Korokon, ízléseken, társadalmakon átívelő módon. S persze nem feledhetjük a „szabadság, szerelem” kettősségét, az életművön végigvonuló szépségeit. A hazához és Istenhez való hűséget, a protestantizmus hatásait. Akkor is, ha a szakralitás nem tartozik a főbb jellemzők közé. Nem tudom, hogy van-e halhatatlanság az irodalomban. Hiszen annyi mindent elfeledtünk már. Műveket, s persze alkotóikat. Amiket és akiket halhatatlanoknak gondoltunk. Gyanítom, hogy Petőfi mégiscsak kivétel!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában