Fordulatos régészeti kutatás Szabadbattyán határában

A Szent István Király Múzeum Régészeti Örökségvédelmi és Tudományos Osztálya 2022-ben végzett sokrétű munkáját bemutató, a közösségi oldalán közétett összeállításban is látható az a hitelesítő ásatás, amely sok tekintetben jelenthet fordulatot a Seuso-kutatás szempontjából. A szabadbattyáni régészeti területen 16 év után újra feltárás kezdődött, mégpedig a Szent István Király Múzeum (SZIKM) és a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) együttműködésével. A régészek a korábbi ásatási dokumentumok alapján három kutatószondát nyitottak a Seuso-kinccsel is összefüggésbe hozott épületkomplexum területén, ahol 1993 és 2006 között Nádorfi Gabriella folytatott ásatásokat. A Kiss Alexandra vezette hitelesítő feltárás célja: bizonyítani, hogy az újra kinyitott fűtésalagutak közül valamelyikben elférhetett-e az ezüstkészletet rejtő bronzüst. Ez megerősíthetné a székesfehérvári Pereczes Ferencnek azt az állítását, mely szerint a Seuso-kincset megtaláló Sümegh József rabolta ki a fűtőcsatornát azon a helyen, ahol ő egy domborműves ólomtartályt talált, s a múzeumnak 1974-ben beszolgáltatott. A novemberi hitelesítő ásatáskor az MNM szakemberei talajmintát is begyűjtöttek a további vizsgálatok érdekében, valamint újabb fémkeresős kutatás és geofizikai vizsgálatok is zajlottak a területen. A szakemberek 2023 tavaszán a megkezdett kutatások folytatását ígérik. 

Az elmúlt év másik kiemelkedő eseménye a szabadbattyáni régészeti területen folytatott munkálatokkal párhuzamos kútkutatások voltak a kincs még eddig ismeretlen darabjainak megtalálása érdekében ipari alpinisták, barlangászok és hegyi mentők részvételével a Polgárdi-Ipartelepekhez közeli Lászlómajorban. A Dézsy Zoltán filmrendező által szervezett kút- és területvizsgalatba az előbb említett két múzeum munkatársai is bekapcsolódtak. Az újabb információk szerint Lászlómajor területét rejtekhelyként használta Sümegh József, az ott található egyik kútba egy ezüstkorsót és egy ezüstvödröt dobott bele 1978 nyarán. Később az információt adó barátjával együtt megpróbálták kihalászni a bedobott római kori leletet, de nem sikerült nekik. Egyelőre a kitisztított kútból nem kerültek elő az említett tárgyak, egy másik kút felkutatása folyik a közelben, amit a kiszáradás miatt a 2000-es évek elején betemettek. A rejtekhelyek után kutatva római és avar kori régészeti leletek kerültek elő, amelyek korábbi település jelenlétére utalhatnak a közelben.

A Seuso-kincshez kapcsolódó események sorából 2022-ben említésre méltó még a Szent István Király Múzeumban tartott Nádorfi Gabriella-emlékkonferencia, amelynek ösztönző szerepe lehet a régészeti kutatások fentebb említett folytatásában a szabadbattyáni régészeti területen, valamint az általa végzett feltárások tudományos feldolgozásában, a hatalmas leletanyag rendszerezésében, bemutatásában. Különös tekintettel az előkerült falfestményekre (több ezer négyzetméternyi freskó töredéke – a szerk.), köztük a még megfejtetlen felirattöredékekre. 

A Magyar Nemzeti Múzeum az állandó Seuso-kiállítás területén az elmúlt időszakban látványrestaurátor műhelyt nyitott, ahol a Seuso/Vadásztál restaurálását kísérhetik figyelemmel az érdeklődők. Szintén az MNM kezdeményezése, hogy felkérésükre a Seuso-kincs által ihletett selyemkendő és -stóla sorozatot készített Müller Rita textilművész, selyemfestő. A 2022-es évben az ezüstkészlet iránti külföldi érdeklődés hozadéka a Vivien Floris és George Ozer alkotópáros által Egy kincs odisszeája: Seuso-kincse címmel forgatott, s nemrég a francia televízióban bemutatott dokumentumfilm.