Kísérletező kedvűek, hagyományőrzők

2023.01.22. 07:17

A 65 éves Szabad Színház márkává nőtte ki magát

Mondhatjuk, hogy a székesfehérvári Szabad Színház az elmúlt 65 évében valódi branddé, márkává nőtte ki magát – legalábbis a város kulturális életében otthonosan mozgók biztosan tudják, kikről van szó, ha a nevüket látják, hallják. Ezt a márkát és a mögötte lévő tartalmat azonban már a városhatáron túl is számon tartják. A társulat és fenntartója, a Szín-Tér Egyesület vezetőjével, Nagy Judittal beszélgettünk.

Bokros Judit

A Szabad Színház törekszik a hagyományőrzésre, ugyanakkor alapvetően kortárs színházat művel, és közben keresi az új utakat a kreatív területeken – hangsúlyozta Nagy Judit

Fotó: FMH-archív

A jelenleg főleg a Fő utcai Igézőben független színházi társulatként működő Szabad Színház elődje a Videoton Színpad volt, amely 1958-ban alakult a VIDEOTON Elektronikai Vállalat támogatásával. A rendszerváltozás után a cég nem támogatta tovább a társulat működését, ezért a tagok több fehérvári társulat partnerségével megalapították a Szín-Tér Egyesületet, amely azóta is fenntartóként áll mögöttük. S mivel az akkori A Szabadművelődés Háza (ma SZKKK) volt az otthonuk, felvették a Szabad Színház nevet, amelyet azóta őriznek. Utánpótláscsoportjaik is vannak, a legnagyobbak neve Prikulics Gyermek- és Ifjúsági Színház. A kortárs, friss szemléletű színdarabok mellett a hagyományőrzésre, a történelmi tradíciók életben tartására is törekszenek, és az előadásokon kívül egyéb produkciókat is létrehoznak, valamint dolgoznak a közösségfejlesztésen. Nagy Judit – aki civilben egyetemi oktató és kutató – jó ideje utóbbiban látja a legtöbb fantáziát. A 65 év kapcsán pedig örül, hogy a Magyar- Brands is elismerte kuriózumnak számító tevékenységüket. 
Mennyire tudatos önnél, a társulatnál ez a márkaépítés? 
– Komolyan érdekel a kreatívipar-fejlesztés, mert úgy látom, hogy ennek elemei megvannak Székesfehérváron. Ugyanakkor azt is látom, hogy a városnak jóval több kulturális értéke és lehetősége van, mint amit jelenleg kihozunk belőle – ezen a területen még van fejlődni valónk. Hamarosan itt is robotok dolgoznak majd, várhatóan nő a munkanélküliség, ezért a szolgáltató szektort kellene fejleszteni ott, ahol vannak kulturális értékeink. Évek óta foglalkozom társadalmi innovációval és kulturálisörökség-menedzsmenttel, ezen belül is azzal, hogy mi hasznosítható az értékekből a turisztikai szférában. Gondolok itt például tartalomfejlesztésre, a digitális technológiák révén megvalósuló kulturális szolgáltatásokra. Még ha nem is mindig látszik nálunk, hogy minden mindennel összefügg, azért a sok tevékenység, irány nem csupán azért van, hogy mindenkiből színészt faragjunk. Azért is van utánpótlás- nevelés, közösségfejlesztés, alapfokú művészeti oktatásra épülő középfokú művészeti oktatás, hogy új szakmák képviselőit neveljük ki – még ha most éppen nem is tudjuk, hogy melyek ezek a szakmák a jövőben. Fontos a digitális tartalomfejlesztés, és vannak olyan projektjeink, amelyek e téren valósultak meg: például a „Mesélő Házak”. Ebben okostérkép alapján lehet eljutni fontos belvárosi épületekhez, amelyekről többet tudhatunk meg a társulat művészeti produkciói által. Az alkalmazott művészetben van még lehetőség, most meg éppen egy építőipari cég érdeklődik irántunk a Mesteremberek című előadás kapcsán: tetszik nekik, amit e-marketing-megoldásokban csinálunk. Szóval nagyon izgat engem és minket a határterületek kutatása, vagyis hogy miként lehet a kulturális innovációkkal forrást teremteni a klasszikus kulturális tevékenységekre. Ennyiben tudatosan tervezünk, cselekszünk és a jövőbeni cél a székesfehérvári kulturális kreatív ipar létrehozása.

A Mesteremberek című előadás az egyik friss, népszerű darab, amely egy lakásfelújítás kálváriáját mutatja be sok humorral
Fotós: FMH-archív

Az elmúlt 65 évben számos eredmény, siker érte a társulatot, amelyet sokan szeretnek. Érez hiányosságot? 
– Főképpen a közművelődési intézményi háttér hiányát érzem, amely a rendszerváltozás előtt még stabilan megvolt, majd pedig egyesületként is városi intézményhálózat állt mögöttünk. Ám a feltételek megváltoztak. A társulat zavartalan működéséhez, a színvonalas művészi munkához azonban stabil háttérországra volna szükség. Mert ha ez nincs meg, akkor azzal megy el az idő, hogy a marketingtől kezdve a nézőkkel való kapcsolattartáson át a technikai feltételek megteremtéséig mindent mi csinálunk. 
A közönség igényét, reakcióit mennyire figyelik? 
– Nagyon. Mindig megteremtjük annak a lehetőségét, hogy az előadások után itt maradjanak beszélgetni. Ilyenkor sok mindent meg lehet tudni róluk és általuk a darabokról. A meghívott előadókkal is próbálunk fórumokat szervezni. Illetve, itt vannak a fiatalok, akik mindig pontosan jelzik, mi érdekli őket. 
Hogy indul a jubileumi év és mit terveznek a 65. évforduló alkalmából? 
– A magyar kultúra napja előtt, január 21-én, szombaton 18:23-kor villámcsődületet szervezünk az Igéző előtt. Ezt részint a Himnusz születésének 200. évfordulója, részint a Petőfi-emlékév miatt találtuk ki. Az emblematikus megnyitón jelen lesz a Hungarikum együttes és a Méhkasaula Egyesületből Zöld, aki jubileumi fóliákat készített erre az alkalomra, ezekkel pedig bevetítik a házat. Különböző előadások egy-egy jellegzetes figurája, jelenete elevenedik meg a fóliák által. A tavasz folyamán szeretnénk bemutatni a Borbély László Átok című novellája alapján készült historizáló, regényszerű darabot, majd a Basa utca 1. szám történetét is szeretnénk feldolgozni Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnökének visszaemlékezése alapján. A nyár elejére pedig a Vörösmarty Színházzal együttműködve Petőfi tiszteletére is tervezünk egy fesztivált.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában