A színészből lett költőóriás gyalog járt, mégis sokat látott

Nem akármilyen nap ez a mai. Éppen kétszáz éve született a magyar nemzet talán legnagyobb formátumú forradalmár költője, Petőfi Sándor, akit fiatalon vesztettünk el, de bámulatos termékenységét a kor kiadói sem tudták követni. Népi jellegű versei kétszáz évvel később is érthetőek, tiszták, világosak. Ráadásul Lukács László néprajzkutatótól az év során megtudhattuk, ezer szállal kötődött Fejérhez

Balajthy Ferenc

Fotó: MNM

Balajthy Ferenc
Kicsi nép nagy csillaga

(PETŐFI SÁNDOR 200)
1823–2023

Feltámadt a tenger megint,
Kétszáz évre visszatekints!
Egy Üstökös született meg,
Kicsi nép Nagy Csillaga lett!
Oltárkép, fény, tűz, meteor,
A Nép Fia, Mennyből tenor.
Vércsipke dal, és hókristály,
Ha nincsen más, oda találj!
Egy gondolat se bántja már,
Mert, szabad a Viharmadár!
Fújó lovak, mind csupa vér,
S Lángoszlopa, az Űrbe ér!
Nép nevében, szívből szájra,
Alföld gyöngyös bokrétája.
Honszeretet, s Forradalom,
Egy Isten az, ma is tudom!
Anyám tyúkja, és annyi terv,
Számgépemen csodás Enter.
Szeptembervég, én kinyílok,
Öcsémnek, ha pár sort írok.
Urak, (urak,) – Pató Pálok, –
Elébetek majd, még állok!
Talpon maradj igaz magyar,
S virágozzon fel nagy ugar!
Négyökrös a Göncöl szekér,
Ne haljunk ki, legyen kenyér
Reszkessen a lélek, s bokor,
Szívekben, a kép, a szobor!
Minden lányban ha feltámad,
Szép szerelem, – szerte árad.

Hullámzik a tenger megint,
Kétszáz évre visszatekint!
Egy Üstökös született meg,
Kicsi nép Nagy Csillaga lett!
Emlékműve versekből van,
Fényessége, mind Naparany.
Hol sírhalmok, betemetnek, –
De, unokák, nem felednek!
S áldott imák közt gyerekek,
Őrzik majd még, a nevedet!