Levelek az otthonnak, a hazának

A Hazaszállnak a füstkarikák című előadás egy 1956-ban disszidált fiatal férfi leveleit ismertette oly módon, hogy az eseményeket versekben és prózai szövegekben idézték fel. Az üzenetek az otthon izguló és aggódó szülőkhöz szóltak négy hosszú esztendőn keresztül, az eltelt hónapok során a fiatalember Franciaországban próbált meg új életet kezdeni: de a szíve nem engedte el soha.  

Az előadás – amelyben közreműködött Kautzky Armand, Jerger Balázs, Sánta László, Kéménczy Antal és Neumark Zoltán – azért is lehetett figyelemre méltó, mert a történés Sáfár Mónika színésznő saját családi drámája: a leveleket ugyanis egykor az édesapja írta haza. Aki eleinte tele volt reménnyel, hiszen a nyugatra érkező Lajost forradalmárként fogadták, ám idővel megjelentek a problémák, miközben a honvágy egyre inkább megkeserítette az életét. Azokról, akik a kivándorlást követően később hazatértek, viszonylag keveset hallottunk: többnyire a sikeres disszidensekről szóltak a történetek. Pedig nagyon sokan jártak úgy, mint a művésznő édesapja, aki nyugatra szakadva mindent a serpenyőbe tett és inkább vállalta az esetleges itthoni meghurcoltatást, mint azt, hogy jólétben és biztonságban, de lélek nélkül éljen. Az előadás üzenet is volt a kornak, amelyben élünk: a fiatalok számára legyen egyértelmű, hogy a lehetőség és az esély elsősorban rajtuk múlik, hiszen aki igazán akarja, az a hazájában is meg tudja valósítani az álmait. Sokan csak futnak – és igazából talán nem is tudják, hogy mi felé.

A két éve megkezdett Déryné Program színházi előadások országos utaztatását végzi, ennek keretében érkezett az irodalmi összeállítás Székesfehérvárra.