Hogyan nem lettem régész… - Lepsény szenvedélyes helytörténésze

Önmagáért beszél az adat, hogy manapság 10 emberből, aki betér egy könyvtárba, csak 3, aki könyvet szeretne kölcsönözni.

Egy 3400 lelket számláló faluban, mint Lepsény, a naponta betérő 15 fő könyvtári érdeklődő jó aránynak számít.

Borsos György, a Lepsényi Fekete István Könyvtár vezetője szerint, ezek az adatok csak rosszabbak lesznek a digitalizáció előretörésével, de a könyv sosem fog eltűnni.

A lepsényi könyvtár igyekszik minden téren lépést tartani a mindennapokkal. Ennek egyik leglátványosabb mutatója, hogy a Digitális Jólét Pont egyik bázis, de itt született meg az első Kézai klub is, ami a papír alapú fényképek digitalizációját és archiválását teszi lehetővé.

Hogy miért pont itt, az nem véletlen. Borsos György mindent nagy érdeklődéssel fogad, ami történelmi. Hajdanán régésznek készült.

Soroljon fel 20 kommunistát

Érettségije után 1983-ban jelentkezett is a Kossuth Lajos Tudományegyetemre Debrecenbe. Felvételije nem sikerült túl jól, annak ellenére sem, hogy a felvételi bizottság kérdésére, hogy fel tud-e sorolni 20 kommunistát, György felsorolta az utcájukban élő összes embert, gondolván, úgysem ismerik őket. A választ nem fogadták el. Györgyből így nem lett régész. Sosem állt hozzá közel a fizika és a kémia, ezért adta magát, hogy műszerész legyen. Az iskola elvégzését követően a Videotonnál, majd az Ikarusnál dolgozott. Egyik sem volt az ő világa.

A történelem és a múlt iránti érdeklődése azért nem maradt el. Szabadidejében gyakran látogatta a mezőszentgyörgyi könyvtárat. Azaz látogatta volna, ha nyitva találta volna. Rövidesen ennek hangját is adta. Az akkori tanácselnök erre azt válaszolta, hogy akkor nyissa ki. Elindult a könyvtárosi mellékállás. Néhány évvel később már a lepsényi könyvtár vezetésére kérték fel. Otthagyta az Ikarust és főállású könyvtáros lett a két faluban.

Így nem lett régész

Régészeti érdeklődése sem maradt a fű alatt. Nádorfi Gabriella, a Szent István Király Múzeum régésze, szívesen vette volna tudását és lelkesedését a csákvári ásatások alatt, de a honorárium oly csekély volt, hogy az kevés lett volna a megélhetésre.

A könyvtár viszont a legjobb helynek bizonyult, hogy hobbijának, a történelemnek hódoljon. Eleinte csak a helyiek keresték meg néhány fotóval, hogy szkennelje be őket. A képek mellé gyakran valamilyen történet is járt. Majd a régi családi képeket már nála hagyták megőrzésen. Lassan elkezdte ezeket feldolgozni, felkutatni a személyeket, a helyeket és a mögötte húzódó történeteket. A lepsényi könyvtárban nem csak könyveket lehet találni. Egy hatalmas dobozban cserépdarabok pihennek. A környékbeli mezőkről, szántóföldekről előkerült kancsók, vázák, tálak, tányérok maradványai, de van köztük több száz éves pipaszár is. A régészek számára nem bírnak jelentős értékkel, így ezek itt maradtak. A padlásról előkerült könyvek, iratok.

A legjobb alapokat nyújtották a hely történetének felgöngyölítése. Mára már György a hely tudora lett. Nincs olyan kérdés, amire ne tudna válaszolni. Addig megy, amíg meg nem tud mindent egy adott kérdésben. Jól tudják ezt a helyiek is. Leginkább a környék tanyavilága foglalkoztatja mostanában.

A közösségi oldalakra is tölt fel képeket. A település lakói szeretnek együttműködni ebben a kezdeményezésben. Mára már nem csak tőle kerülnek fel képek, de előszeretettel osztják meg családok a régi fotóikat.

Fekete-fehér történelem

Egy alkalommal egy érdekes fotó került elő. Horthy Miklós kormányzóságának 20. évfordulóját ünnepelték a fővárosban. Az ország minden településéről két vendéget hívtak. A bírót és a jegyzőt. A képen a középpáholyban egy bajuszos úr ült, bottal a kezében. Rövid időn belül jelentkezett Molnár Péterné Rózsika. Mint kiderült, dédapja van a képen, ebben az időben ő volt Lepsény bírája, és gyermekkorában rengeteget mesélt neki dédapja a kormányzónál tett látogatásról.

Egy másik különleges kép adott okot némi nyomozásra. Egy hagyatékból került elő két 1937-es fénykép, amin József főherceg is szerepel. Mellette Nádasdy Pál gróf, helyi előkelőségek, biztosok, csendőrök. György a falu legidősebb lakóját, az akkor majd 100 éves Nosztovi Józsefet kereste fel, tudna-e segíteni. Az idős ember már nem látott, de emlékezetből elmondta, hogy kik szerepelnek a képen. Nem meglepő, hogy ennyire jól emlékezetébe véste a jeles alkalmat. Az ünnepi rendezvényen – ahol a kép készült – gyermekként Józsi bácsi szavalta a Nemzeti dalt.