Velencei művész képbemutatója a fővárosban

– A lélek belső adottságai kivetíthetők, és én a képeimmel szeretnék beszélni az emberekhez, saját kis világomat bemutatni másoknak, az élet dolgait úgy, ahogyan azt én látom – állítja Rédai János, aki Püspökladányban született, de élt és dolgozott két évig Dunaújvárosban, aztán elég sok esztendőt a fővárosban is eltöltött. Talán túl sokat is, legalábbis erre utal a festmény, amit minap bemutattak a közönségnek. A képről így beszél: – A vasműben dolgoztam akkoriban. Egy dunaújvárosi alkotótáborban született meg a festmény ötlete, ahol volt közöttünk egy fehér ló, szabadon járt és kelt, mint egy cigány. Az a ló a képen én vagyok. Egy ember, aki végre kiszabadult a dzsungelből. Megtettem, amit úgy gondoltam, hogy meg kell tennem.

Rédai János öt évvel ezelőtt költözött Velencére, ahol építkezésbe fogott. Azt mondja, a Velencei-tó partján végre megtalálta azt a helyet, ahol nyugdíjas éveiben kiegyensúlyozott módon alkotni tud. Gyerekkorában egy képzőművészeti pályázaton második helyezést ért el, akkor indult el az úton, amely egész életében elkísérte: képei tele vannak szimbólumokkal, egyaránt feldolgoz vallásos, családi és személyes témákat. Embereket, akik hatottak rá, városokat, ahol élt. Dali, Csontváry és Derkovits hatottak rá a leginkább. Dolgozott és festett egész életében, közben két fiát kitaníttatta, mert tudta, annál fontosabb nincs – és ez kegyetlenül becsülendő. Meglelte a helyét Velencén, ahol a művészetnek él és az unokái születését várja.