Múltidéző

2022.10.10. 07:30

Ráckeresztúr történetének értékes darabja

Nemrég a települési értéktár három értékkel bővült, melyek közül az egyik a hajdani tanácselnök, Vrbik József falutörténeti munkája. A dolgozat létére érdekes módon derült fény.

Gajdó Ágnes

Az 1940-es színes csoportképen számos helybeli látható

Forrás: A könyvtár digitális helytörténeti gyűjteménye

Hogy a múltidézés egészen pontos legyen, egy régebbi történetet is fel kell elevenítenem. Édesanyám halálakor írtam a szülőfalumról, Előszállásról az Új Ember című hetilapba, amit Vincze István, a Fejér Megyei Hírlap és Szabad Föld újságírója is olvasott. Pista bácsi hajdan a szomszédos település általános iskolájában kezdett tanítani a feleségével, és jól ismerte Előszállást is. A szerkesztőségbe címzett levelét ma is őrzöm, mert annyi melegség, együttérzés, dicséret áradt belőle, amennyit ritkán kap az ember. Attól fogva rendszeresen leveleztünk, és mindig küldtem neki az általam szerkesztett Ráckeresztúri Hírmondó legfrissebb példányát is. 

Kiderült, hogy Vincze István mint aktív újságíró gyakran járt a településen. Cikkei a Szabad Föld régebbi példányai­ban föllelhetők. Böngészve a keresztúri vonatkozású tudósításokat, riportokat, fölfedeztem az Áldozatkész lakók, gyarapodó szülőfalu című írását, amely a lap 1982. november 27-i számában jelent meg. Ebben az akkori tanácselnökkel beszélgetett a község múltjáról, akkori helyzetéről, a közösségi összefogással fölépült gyógyszertárról, a napköziotthonos óvodáról, a virágos főutcáról. A minden iránt érdeklődő újságíró megemlítette, hogy a tanácselnök irodájában ott található Ráckeresztúr krónikája is: „Feketébe kötve, aranybetűk­kel rányomva: »Ráckeresztúr község története«.” S idézi a falutörténetet író Vrbik József szavait: „1957. május 3. óta látom el Ráckeresztúr község tanácselnöki feladatait. Az évek elegendő időt adtak, hogy megismerjem a község lakóinak ragaszkodását falujukhoz. Ápolják a régi hagyományt, és értékelik a jelent…” 

Ebből az újságcikkből tudtam meg, hogy létezik ez a helytörténeti munka. Mint a helyi újság szerkesztője és a helyi értéktárbizottság tagja nyomozni kezdtem, hol lehet vajon a dolgozat. Kiderült, hogy a volt tanácselnök hagyatékából a régi kincsek nagy barátja, a minden tárgyat, dokumentumot összegyűjtő Németh Mihály mentette meg, aki egyébként a ráckeresztúri helytörténeti magángyűjtemény tulajdonosa. A bekötött példányt és ráadásul még egy 1970-es évekbeli fotóalbumot is kölcsönadott a könyvtárnak, hogy digitalizáljuk az anyagot. A két dokumentumból páratlan értékű információk kerültek elő. 

Az 1929-ben Pusztaszabolcson született Vrbik József 1957. május 3-ától a rendszerváltásig volt Ráckeresztúr tanácselnöke. A község történetét 1979-ben írta meg írógéppel, eredeti fényképekkel, dokumentumokkal, majd 1980. július 23-án zárta le a kéziratot, ezután beköttette. A borítón aranybetűkkel szerepel a következő felirat: RÁCKERESZTÚR KÖZSÉG TÖRTÉNETE 1378–1980. 

A kötetben a kezdetektől találhatunk adatokat, melyek nem mindig pontosak, a régmúlt kutatását nem végezte el alaposan. Inkább arra a korszakra koncentrál, amelyben ő maga is tevékenyen részt vett mint településvezető. A korszak ideológiai jellemzői természetesen felfedezhetők az írásban, de nagyon sok értékes információt kapunk a falu akkori történetéről, jellemzőiről, a fejlesztésekről, az egyes tisztségviselőkről. Miként a szerző az előszóban hangsúlyozza: akkor tudjuk igazán becsülni a jelent, ha ismerjük a múltat. A kézirat végén még a rendkívüli időjárásról is böngészhetünk feljegyzéseket. A kötet záró részében például kimutatást olvashatunk az 1870 és 1970 közötti népszámlálási adatokról, találhatók itt 1953-ban keletkezett jegyzőkönyvek, 1960-ban keletkezett kimutatás a község földterületéről vagy a Március 15. Mtsz 1961. évi termelési terve. Mindezek igen érdekes és értékes kordokumentumok. 

Forrás: A könyvtár digitális helytörténeti gyűjteménye

A munkát a könyvtárban digitalizáltuk, és pdf-formátumban elérhetővé tettük a község honlapján az érdeklődők, kutatók számára (rackeresztur.hu/rackereszturi-telepulesi-ertektar). Vrbik József munkája kortörténeti dokumentum. A régmúltra vonatkozó adatokat fenntartással kell kezelni, ám azt a korszakot vélhetően hitelesen ábrázolja, aminek már ő is tevékeny részese volt. A kötetben található fotográ­fiák pótolhatatlan kincsek. Különösen érdekes például a helyi dalkörről 1937-ben készült kép, vagy az az 1940-es színes csoportkép, amin számos helybeli látható. Nem kevésbé értékes az első világháborús hősi emlékmű avatásakor, 1937. május 9-én készült fotográfia sem, amelyen az ünnepségen részt vett József főherceg is látható. A falutörténeti munkában a járdaépítésben társadalmi munkát végzők névsora is szerepel, és a szerző nem feledkezett meg az oktatási, nevelési, egészségügyi intézmények helyzetének felvázolásáról sem, valamint a mezőgazdasági munkálatokról is szót ejt. Képekkel illusztrálja, hogyan történt például hajdan a gabonacséplés. A helyi önkéntes tűzoltó-egyesület zászlóavatásán készített fénykép szintén kuriózum, de nem kisebb érték a huszadik század eleji gazdasági udvart ábrázoló fotó sem. A kötetben látható például a volt községháza fotója is, amelyet 1980-ban lebontottak. A település közéleti szereplőiről is található fotó a kötetben, így például az egykori termelőszövetkezeti elnökökről (mert több téesz is szerveződött a faluban), az iskolaigazgatóról, Weinrauch Sándorról, az óvodai dolgozókról, a községi tanács végrehajtó bizottságának tagjairól, az állatorvosról vagy a frissen kinevezett gyógyszerészről. Látható fotó az akkori presszó belsejéről, a gyógyszertár ünnepélyes átadásáról. Vagy akár egy életkép az autóbuszra várakozó utasokról. 

A fotográfiák pótolhatatlan kincsek 
Forrás: A könyvtár digitális helytörténeti gyűjteménye

Ráckeresztúr történetének mindenképp értékes darabja ez a munka – függetlenül szerzője, a volt tanácselnök életútjától, személyiségétől. Az írógéppel leírt adatok, gondolatok, a beragasztott képek, a tollal bejegyzett kiegészítések (például egy-egy személy halálának dátumáról) mind-mind értékesek, és aki kicsit is fogékony a régvolt történésekre, örömmel lapozgatja ezt a kötetet. A legutolsó bejegyzés 1980. július 23-án kelt, részint az időjárásra vonatkozik. Idézem: „1980. július 22-én a hőmérséklet plusz 10 fok, a hűvös időjárás miatt a gabona érése késik, a búza 15–20%-a került learatásra.” 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában