Lepsényben meséltek Corvin János életéről

Szerdán délután Benkő László író tartott előadást a Lepsényi Petőfi Sándor Művelődési Házban a méltatlanul elfeledett trónörökös hercegről.

Az író történelmi regények és neves személyiségekről szóló életregények szerzője. A magyar középkorról, azon belül a honfoglalásról, a kalandozások koráról, a tatárjárásról írott történelmi regények mellett a történelmünk nagy alakjairól is született több műve.

Az előadás témájául szolgáló Corvin János Hunyadi Mátyás király házasságon kívül, Edelpeck Borbála boroszlói osztrák polgárlánytól született, de a későbbiekben törvényesített fia, a törökverő Hunyadi János unokája volt.

Ha visszaemlékszünk iskolai tanulmányainkra, vajmi keveset tudunk felidézni az ifjúról. Nem csoda, hiszen szinte nem is hallottunk róla mást, csak annyit, hogy Mátyás halálát követően, – a halott királynak tett ígéretüket szinte azonnal megszegve – legfőbb bizalmasai a fiatal hercegre támadtak. Elűzték és fiatalon meghalt. De csak ennyi lenne? Semmiképp. 

Miközben tudomására hozták, hogy jobban teszi, ha nem marad a palotában, örökségének egy részét felmálházva Budáról Pécs felé indult, ahol szövetségeseit remélte. Ehelyett Kinizsi Pál és Báthory István erdélyi vajda támadtak az akkor 16 éves fiatalra. Corvin János nemcsak a csatát, de a szekereken lévő málhát is elvesztette. Kifosztva és megalázva, először a magyar, majd a boszniai koronáról is lemondatják. 

A fiatal Hunyadi-ivadékkal sokáig nem lehet a bolondját járatni, ami a későbbiekben meglepetésül is szolgál a magyar udvarnak és a magyar trónt helyette elfoglaló cseh Ulászlónak.

A horvát-szlavón báni címről már nem hajlandó lemondani. Keményen védte birtokait. A délről folyton támadó török is úgy vélekedett róla, hogy az egyetlen hadvezér, aki képes őket megfutamítani. “Corvin igazi Hunyadi, sorra veri szét a portyáinkat.”

A délvidéken egész Európát védte a töröktől, ahogy azt nagyapja és apja is tette. Segítséget sosem kapott a magyar tróntól. Ellenben nagyságára nem más figyelt fel, mint Velence, mivel ők is a törökben látták a legnagyobb veszedelmet, Corvin pedig bennük látta az új szövetségest. A város leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának lányát adták neki nőül, Frangepán Beatrixot, akitől három gyermeke született. Sajnos a gyermekek közül egyik sem élte meg a felnőttkort.

Az író szerint Budán egy pillanatig sem csillapodtak az ellene munkálkodó erők, élükön Bakócz Tamással a legnagyobb intrikákat találták ki személyével kapcsolatban. Mindeközben hatalmas sikereket aratott a törökkel szemben, sorban szerezte vissza a területeket és a várakat. A házasságának és szövetségeseinek köszönhetően elkezdett erősödni a fiatal Corvin János pártja. Egy idő után már a nyugati hatalmak csak vele tárgyaltak, nem a gyenge kezű királlyal. Az udvar látta ezt és mindent elkövetett, hogy ahol tudja, ellehetetlenítse a déli részek bánját. A saját vagyonából hadakozott éveken keresztül, sikereket aratva a törökkel szemben, ezzel megvédve Magyarországot és Európát is.

A török – szó szerint – éjjel-nappal való űzésében betegedett meg és nem kímélve magát, folytatta a hajtóvadászatot. Szervezete már nem tudta tolerálni a betegséget és kimerültséget, és 31 évesen meghalt. Tragikus módon a halálát követő évben mindkét fia is elhunyt, három évvel később pedig 11 évesen a lánya is. Feleségét hozzákényszerítették a király unokaöccséhez, aki házasságkötésük első évében szintén meghalt. Így a család megmaradt vagyona is a koronára szállt, amit tökéletesen elherdáltak.

Talán, ha nem távozik ilyen fiatalon, lett volna módja visszaszerezni és elfoglalni a magyar trónt. De ugye, a történelemben nem létezik a “mi lett volna, ha…” elmélet.

A Hunyadi-örökség így lett az enyészeté és merült feledésbe az utolsó nagy törökverő, akit igazán nevezhetne a magyar történelem Hunyadi Corvin Jánosnak. Kiérdemelte.