A bicskei művész-tanár szívesen zongorázik tanítványaival a koncerteken

Bicske városáért kitüntetéssel ismerte el Németh Tatjána áldozatos munkáját a bicskei önkormányzat, Szent István-napon vette át a kitüntetést a Bálint Istvánné polgármestertől a református templomban tartott ünnepségen. Bicskén éppen egymás mellett áll a hatalmas templom és a város egyik legrégebbi, patinás épülete, amely a Bicskei Prelúdium Alapfokú Művészeti Iskolának ad otthont. Hosszú évek óta tanít zongorát az intézményben a művész-tanárnő, s kínálkozik a kérdés nem érzi-e olykor nehéznek, vagy hiábavalónak az átlagos gyerekek tanítását? Ám őszintén tiltakozik.

- Szó sincs róla! A kimagasló zenei tehetség ritka, de nincs botfülűség, mindenki megtanítható bizonyos szintig zongorázni. A lényeg az öröm és a zene szeretete. Én igyekszem, s aki lelkes és nyitott a szépre, annak menni fog. Az elkeserít, ha nem látom a csillogást a szemében valakinek, de ez ritkán fordul elő – mondja a tanárnő. Tatjána 1990 óta él Magyarországon, a férje, a szerelem hozta őt ide Uljanovszkból.

- A hajdani Szovjetunióban, értelmiségi családban születtem. A zene iránti szeretetet Fjodor nagypapámtól örököltem, aki nagyon szépen festett és zongorázott. A szüleim is rajongói a komolyzenének, s gyermekkori álmom volt, hogy zenetanár legyek. Az első zongoratanáromnak is sokat köszönhetek, vele a mai napig tartom a kapcsolatot – mondja.

Beszélgetésünkkor csak érintőlegesen szólunk a háborúról, ami különösen fájdalmas Tatjánának. Férjével a szülővárosában ismerkedtek meg, Németh Tibor a Magyar Honvédség (Néphadsereg) hivatásos tisztjeként üzemanyagmérnökként diplomázott az ottani egyetemen. Tatjána tanárképző főiskolára járt, 1988-ban házasodtak össze, Tamás fiuk Uljanovszkban született. Ma már gyógyszervegyész, angolul beszél és kutat anya- és apanyelve mellett. Hatéves Anna lánya öröme nagyszüleinek. A család ma is az egykori bicskei kis katonai lakónegyedben él. A fiatal zenetanárnő először a martonvásári művészeti iskolában, majd hét évet Válban, a kihelyezett tagozaton tanított, első tanítványai azóta is visszajárnak hozzá. Csillogó magyar nyelvtudása imponáló. A bicskei iskolában is népszerű tanár, árad felé a szeretet. A családfő ezermester és… zongoraszék-cipelő, mondja magáról tréfás-komolyan. Szerinte a zeneiskolában vannak a zongoristák és az előbb említett segítők, mint ő. Tibor szerény, pedig rengeteget segít, pontosít Tatjána. A fellépéseken, ünnepi és vizsgakoncerteken, utazások és színházi produkciók alkalmával, a kulisszákban.

- Két kézzel, két kulcsban, két agyféltekével zongorázunk - árul el a zenészeknek evidens szakmai titkokat. Kedvence Csajkovszkij, Rahmanyinov, Chopin és Beethoven, Schubert F-moll fantáziáját szívesen játssza valaki zongorista-társsal. A zeneiskola néhai igazgatójával, Csizmadia Lászlóval közös koncertet adott tanszaki tanítványaival, erre boldogan emlékszik, mert röviddel utána elhunyt a nagy tiszteletnek örvendő, legendás tanár. A sajnos szintén elhunyt Ádám László, a Nagycsaládosok Egyesülete elnöke és Kelemen András országgyűlési képviselő kérésére tíz éven át játszottak a karácsonyi ünnepségeken. A Diótörő újra és újra elvarázsolt mindenkit.

Több kitüntetést kapott Németh Tatjána az évek során, férjével tizenöt éve tagjai a Bicske Barátok Egyesületének. A Bicske Városáért Díj elismerése mellé a kollégái meglepetés-koncerttel járultak hozzá, titokban gyakoroltak, „csak neked”, mondták. Sok a tanítványa, a zongora népszerű hangszer, segítőkész kollégáinak barátságára is nagyon büszke. A 25 éves jubileumi koncertjén tanítványaival „egy húron pendültek”, idézi meghatottan. S állítja, a tanítványai hatására barátkozott meg a könnyebb zenei műfajokkal. És Kodályt citálja, mély meggyőződéssel. Legyen a zene mindenkié!