Szent Donát tiszteletére tartottak ünnepi szentmisét (képgaléria)

A székesfehérvári szőlőművelő polgárság kérésére, Donát tiszteletére 1733-ban az Öreghegyen, a város legmagasabb pontján építettek kápolnát. A második világháborúban megsemmisült épületet a rendszerváltást követően újjáépítették, s felelevenítették az augusztus eleji Donát-búcsúk évszázados hagyományát, ami azóta is él.

Donát ókeresztény vértanú, a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje, aki a legenda szerint Arezzo püspökeként éppen misézett, amikor pogányok zavarták meg a szertartást és kiverték kezéből a borral teli üvegkelyhet. Az a kőpadlón kettétört, de Donát imájára csodálatos módon össze is forrt. Tiszteletére a szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak, míg a falvakban, városokban a templomok harangjait többnyire neki szentelték abban a hitben, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést és ami azzal jár: a harang érce felfogja a mennykőcsapást.

Vasárnap este ismét közösen imádkoztak a szőlőművelők, a borrendek és az egyház képviselői.

– Tegnapi ünnepünk színeváltozás ünnepe, amikor a tanítványok fölmentek Jézussal a hegyre és ott valami csodálatos dolgot éltek meg: kiléptek a hétköznapból és fönt a hegyen meglátták Jézus igazi lényegét, azt a ragyogó szépséget. Most erre az ünnepre feljöttünk mi is a hegyre, a város legmagasabb pontjára. Azt mondják, valamikor régen, amikor még nem volt ennyire beépülve Öreghegy, még a Balatont is lehetett látni innét. – köszöntötte a jelenlévőket Tornyai Gábor plébános.

– Jézus arról beszél, legyetek mindig készen arra, hogy ha megérkezik uratok, akkor fogadni tudjátok őt. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, hogy Jézus mikor jön el, de azt tudjuk, hogy itt a misében eljön közénk, és tudjuk ezt a napot, ezt az órát, az ünnep pillanatát. Azért gyűltünk össze itt a hegy tetején, a város legmagasabb pontján, hogy a városért imádkozzunk, istenhez forduljunk, a szentek közbenjárását kérjük. – folytatta Tornyai atya.

Spányi Antal megyés püspök arról beszélt, sokak számára a Szent Donát-napi búcsú elsődleges értelme, hogy imádkozzanak termésért, jó időért és azért, hogy amiért az ember megdolgozott, azon isten áldása legyen. 

– Jól tudjuk: emberé a munka és istené az áldás, s mi dolgozhatunk bármennyit, ha nem érdemeljük ki isten áldását, munkánknak nem lesz eredménye. – fogalmazott a megyés püspök, majd a mai kor viszonylatai kapcsán arról beszélt, a világ sokszor úgy tűnik, tévelyeg. Keressük a magunk útját, a magunk akaratát, próbáljuk megformálni a világot úgy, ahogy nekünk jól esne.

– Önmagunk akaratának erősítése sokféle konfliktust hoz. Konfliktust a világgal, a mindenséggel, amelyet kihasználnak a zöldek és azt mondják, egészen másképp kellene élni. Konfliktust emberek között, amelyben érezzük, hogy sok mindenkit megbántunk, sokszor nem kapjuk azt a szeretetet és tiszteletet, amit talán joggal elvárunk. És ami talán még borzalmasabb, mert nem csak néhány ember életét érinti, hanem az emberiségét, konfliktusok jönnek emberi csoportok, népek és országok között. S valójában a gyökerében mindegyiknek ugyanaz van: a magam akaratát akarom teljesíteni, azt akarom, hogy ahol vagyok ott jól érezzem magam és ebben mindenki segítsen, senki se akadályozza és ehhez igazodjon mindenki. – fogalmazott Spányi Antal.