Harmonia Albensis 2022 - A magyar egyházzene évszázadai

A július folyamán csütörtökönként a belváros templomaiban megrendezett koncertek hol antológia-jelleggel, hol egyes korokra és darabokra koncentrálva mutatták be ennek az immár évezredes történetnek a fontos fordulópontjait. A közönség érdeklődését e sorok írójának jóvoltából konferanszok és kézbe adott műismertetők igyekeztek kiszolgálni e különleges zenei utazás során.

A július 7-én a Szent Imre-templomban megrendezett, „Gaude, Civitas Regia – Örvendezz, királyi város” címet kapott nyitókoncerten a Szent Istvánt köszöntő gregorián tételtől a barokk, romantikus és modern mesterek kórusművein át a kortárs magyar zeneszerzők darabjaiig bezáróan hatalmas műsort szólaltatott meg az Ars Oratoria Kamarakórus, Pad Zoltán Liszt-díjas karnagy vezényletével. A programban ritkaságok is helyet kaptak: a soproni Andreas Rauch 1627-ből való kórusgyűjteményének darabjai mellett Bártfa neves orgonistája, Zacharias Zarewutius kétkórusos Magnificatja demonstrálta a barokk zene magyarországi gyakorlatát. De különleges élményt jelentettek Kodály Zoltán „székesfehérvári” kórusművei is: az Ének Szent István királyhoz Csitáry G. Emil polgármester felkérésére az 1938-as Szent István-emlékév ünnepségeire, míg a Napének a nép- és általános iskolai tanítók számára 1946-ban szervezett kurzus számára készült – mindkét darab ősbemutatójára városunkban került sor. Az Ars Oratoria Kamarakórus kivételes színvonalú, átszellemült előadása valóban ünnepi eseménnyé emelte az első estet a hallgatóság számára.

A tavalyi Harmonia Albensis-sorozatban debütált új helyszínként az Evangélikus templom, amelynek pompás orgonáján Tóka Ágoston orgonaművész tág horizontot bevilágító programot játszott el a második hangversenyen. A 17. század magyar tánczenéjétől Liszt és Dohnányi kevéssé ismert darabjain át Koloss István nagyszabású Szent István-fantáziájáig ívelt a repertoár, amelyben – kapcsolódva a nyitóesthez, s tisztelegve a mester születésének 140. évfordulója előtt – Kodály gyönyörű Epigrammáinak teljes sorozata is helyet kapott. Rövid, tartalmas improvizáció zárta a nagy tetszéssel fogadott koncertet.

A Szent Sebestyén-templomban rendezett harmadik esten a 18. század legjelentősebb magyar komponistája, a győri székesegyház hírneves karnagya, Istvánffy Benedek 1774-ből származó Szent Dorottya-miséje csendült fel Tatai Nóra, Balogh Eszter, Csapó József és Najbauer Lóránt énekművészek, az Ars Oratoria Kamarakórus, az Alba Regia Vegyes Kar és az Ars Musica Kórus tagjaiból álló összkar, valamint az Alba Regia Szimfonikus Zenekar előadásában, Dobszay Péter vezényletével. A ritkán hallható, közel egy órás kompozíció megszólaltatása nagy élményt jelentett úgy a zenészeknek, mint a közönségnek: a mindössze 45 évet élt Istvánffy a bécsi klasszika kismestereivel minden szempontból versenyképes zenéje a remek előadásnak köszönhetően teljes szépségében ragyogott fel. A sokáig emlékezetes produkció méltán váltott ki hosszan tartó ovációt.

A záró estre a Szent Imre-templomba visszatérő sorozatot zenetörténeti kuriózum zárta: a Rómában és Bécsben működött hírneves olasz zeneszerző, Antonio Caldara 1713-ban Rómában bemutatott Szent István-oratóriuma hangzott el Jekl László, Jónás Krisztina, Kéringer László és Fülep Máté énekművészek, valamint a hazai régizene-játszás prominens együttese, a Savaria Barokk Zenekar tolmácsolásában, Németh Pál irányításával. Az államalapító királyunk alakját gyönyörű zenékkel megidéző darab méltó záróköve volt a templomi hangversenyek ciklusának.

A szép zenei élményeken túl a zenetörténeti érdekességek bőséges választékát kínáló sorozatot örömtelien élénk érdeklődés övezte: mind a négy koncert telt házat vonzott.