Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar évadnyitó hangversenye a Bartók Béla téren

Cser-Palkovics András polgármester és Ruff Tamás zenekar-igazgató rövid köszöntői után azonban egy meglepetésszám örvendeztette meg a teret zsúfolásig megtöltő közönséget: Beethoven életművének egyik ritkán hallható darabja, a Wellington győzelme, avagy a Vitoria melletti csata (op. 91) című kompozíció csendült fel. A Csata-szimfónia néven is ismert darab megalkotására Wellington tábornoknak az észak-spanyolországi Vitoriában aratott győzelme adott apropót: az ütközetben az általa vezetett angol csapatok fölényes győzelmet arattak Napóleon bátyja, Joseph Bonaparte serege felett. A művet Beethoven eredetileg a metronóm feltalálója, Johann Nepomuk Mälzel mechanikus hangszerére, a panharmoniconra szánta, amely azonban végül nem bizonyult alkalmasnak a zene megszólaltatására, így jött létre a nagyzenekari verzió. A hangszerelés – a témának megfelelően – a fanfárokat megszólaltató plusz trombiták mellett számos, az ágyú- illetve puskalövéseket utánzó ütőhangszert is alkalmaz. A felvonuló angol és francia hadtesteket ismert dallamok felhasználásával ábrázolja a zeneszerző, majd a szinte filmzenére emlékeztető csatajelenet következik (a mester egyébként szinte hadtörténészhez illő pontossággal rekonstruálta az ütközetet), végül az angol himnusz dallamát is megszólaltató Győzelmi szimfónia. Az óriási sikerű ősbemutatóra 1813. december 12-én, egy jótékonysági hangversenyen került sor Bécsben, a szerző vezényletével.

Jóllehet ez az alkalmi kompozíció nem tartozik Beethoven legfontosabb darabjai közé, természetesen magán viseli a mester keze nyomát, ezért érdemes a megismerésre. Előadásának fő oka azonban az 1899-ben megtartott magyarországi bemutató volt, amelyen a legendás katonakarmester, Fricsay Richárd dirigálta a székesfehérvári V. honvéd-kerületi zenekart, vagyis a jelenlegi Helyőrségi Zenekar jogelődjét. Fricsay a 20. század első évtizedében emellett a Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesülete szimfonikus zenekarának, vagyis az Alba Regia Szimfonikus Zenekar jogelődjének is igen sikeres vezetője volt. A muzsikus nevét viselő, idén nyolcadik alkalommal megrendezett Regionális Katonazenekari Fesztivál zárásaként és a „Tér-élmény II – Éljen a magyar!” program nyitányaként a két utód-zenekar most együtt szólaltatta meg a Csata-szimfóniát. A produkciót egyébként 2020-ra, Beethoven születésének 250. évfordulójára tervezték, ám előadását a pandémia sajnos akkor megakadályozta. Aktualitását mindazonáltal ebben az esztendőben sem veszítette el: a Székesfehérvár zenetörténetébe magát beíró Fricsay Richárd 1867-ben, vagyis 155 éve született.

Az előadást ötletes koreográfia kísérte: az ünnepélyes dobpergéssel bevonuló katonazenészek két csoportja – az egymással szembenálló hadseregeket szimbolizálva – a színpad előtt helyezkedett el. Dobszay Péter számára nem mindennapi feladatot jelentett egyszerre három együttest irányítani: az Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője fölényes eleganciával felelt meg a kihívásnak.

A nagy sikert aratott nyitószámot követően a koncert a magyar zenés színpad halhatatlan remekműveivel, Erkel Hunyadi László (1844) és a Bánk bán (1861) című nagyoperáinak, valamint Kodály 1926-ban bemutatott Háry János című daljátékának részleteivel folytatódott, az est két művészvendége, Zemlényi Eszter és Rezsnyák Róbert közreműködésével. (A két egyaránt Székesfehérvárról indult művész jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese.) Nagyszerű énekes teljesítményeknek tapsolhattunk. Zemlényi Eszter perfekt koloratúrtechnikája és gyönyörű hangszíne valósággal ragyogott a Bánk bán Tisza parti-jelenetében és Gara Mária hírhedten nehéz Cabalettájában. Rezsnyák Róbert három hős-figurát keltett életre: a Háry népszerű Toborzója, Petur bán Keserű bordala és Bánk „Hazám, hazám” kezdetű nagyáriája (a ritkán hallható bariton-változatban) csendült fel formátumos, magával ragadó előadásában. A sok száz főnyi hallgatóság valósággal együtt lélegzett vele az utóbbi ária közben – sokáig emlékezetes pillanatoknak lehettünk szerencsés részesei. A művészek a Háry duettjének („Tiszán innen, Dunán túl”) poétikusan szép előadásával búcsúztak az énekszámokat hangos ovációval fogadó közönségtől.

Az évadnyitó hangverseny hivatalos programját Kodály remekműve, a Galántai táncok zárta. Dobszay Péter biztos kézzel építette fel a darab komplex rondóformáját és túlzások nélkül, rendkívül hatásosan ragadta meg a különböző tánckaraktereket. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészei láthatóan nagy kedvvel muzsikáltak – a sok kiváló egyéni teljesítmény közül hadd emeljem külön is ki az első klarinétos virtuóz játékát. A záróakkordokat követő hatalmas vastapsot két hangulatos ráadással: Kodály Háry-intermezzójával és Brahms 1. magyar táncával köszönte meg a zenekar és karmestere.