Élménybeszámoló

2022.07.30. 15:30

Megerősít a fájó múlt: Fejér megyei fiatalok a Székelyföldön táboroztak

A hat Fejér megyei fiataltól arra vártunk választ, miért éri meg 800 kilométert utazni egy magyar verstáborba, mit jelent nekik más tájak fiataljainak megismerése, milyen élményekkel lettek gazdagabbak?

Nagy Zoltán Péter

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

A Csíki-medencében, Székelyföld szívében szombaton lobban fel a 10. Székelyföldi Varga Sándor Verstábor búcsútüze. E verstábor gyökerei Székesfehérvárra nyúlnak, 2010-ben itt született meg Varga Sándor alapítóban a gondolat, hogy verseken keresztül is lehet a magyarságot, a magyar fiatalokat egyesíteni. A gondolatot tett követte, s mára a Kárpát-medence magyarlakta tájairól verbuválódik össze minden évben az ifjúság, akiket a verseken túl vonz történelmünk jobb és részletesebb megismerése, a kortárs Kárpát-medencei ifjúság életének felfedezése és nem utolsósorban a színpadi viselkedés, gátlás legyűrésének technikája, amit szakavatott színművészektől leshetnek el. A táborban hat Fejér megyei fiatalt faggattunk ki.

Ottjártunkkor éppen népdalokat tanultak az eljátszandó néptánchoz Lőrinc Beátától
Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH

Amit a székelyföldi verstáborban azonnal észrevettünk, itt nem olyanok a fiatalok, mint ahogy nap mint nap otthon látjuk. Nyitottak, kedvesek, őszinték, és bizony a megszólalás gátlásait is levetkőzték. Gondolataik pedig a felnőtteket is tanítják.

Vígh Zsombor 
Székesfehérvár – Öreghegy 

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH


– A tábort élvezem, remek programok vannak. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert megismerhetek más kultúrákat, más embereket. Azért ez ezer évig a mienk volt, s most eljönni ide egészen felemelő élmény. Nekem régi álmom volt, hogy Erdélybe, Székelyföldre eljuthassak, és ezzel a verstáborral most sikerült. Már az itt élő emberek miatt is érdemes Székelyföldre menni, mert kedves, vicces emberek élnek itt, nagyon élveztem mindegyik társaságát. És akkor nem beszéltem a környezetről, amit otthon nem láthatunk, a csodás táj, a régi városok, a kultúra és az ételek, mert utóbbi is fontos. Az elmúlt pár napban a legjobban az ezeréves határ fogott meg. A Rákóczi-várról nézni a hegyeket, az egykori határvonalat felemelő és számomra a legnagyobb személyes élmény volt!

Farkas Eszter 
Zámoly 

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH


– 2019-ben voltam először a székelyföldi verstáborban, és már akkor meghatározó élmény volt találkozni a határon túli kortársaimmal, érthető, hogy nagyon vártam az idei tábort is. Engem legjobban az a határtalan kedvesség, jóindulat, ami szinte minden emberből árad errefelé, az fog meg a legjobban. A versmondás számomra a kreativitást jelenti, hiszen adott egy szöveg, amit mások felé közvetítek, és onnan jön a visszajelzés. A szakma profijaitól pedig rengeteg segítséget kapunk, és nemcsak szakmait, hanem lelki támaszt is. Eddig táncos csoportokkal és ezzel a táborral járhattam ide, de én magam is visszajönnék bármikor!

Adorjáni Sára 
Székesfehérvár 

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH


– Amiért az ember örömmel jön el ilyen messze, az a hely. Jártuk itt a környéket Gyergyóban, Csíkszeredában, és mesebeli a táj. De megfogtak az esti beszélgetések meghívott emberekkel, akik olyan szépen tudtak beszélni, nagy tudással, kerek mondatokkal. A verstáborban először vagyok, de én e földről származom, hiszen erdélyiként születtem Marosvásárhelyen. Egy esztendeje költöztünk Fehérvárra. Hiába ismerem ezt a mesebéli tájat, kapok újat, rengeteget. A versmondáshoz kell a bátorság, hogy az ember kiálljon, de semmiképpen sem ciki. Ezt azért is említem, mert nekem a bátorsággal volt a legtöbb bajom, ezért is vágtam bele a versmondásba, hogy kicsit kilépjek a saját komfort­zónámból.

Takács Hanna 
Nagylók 

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH


– Nagylókon az én korosztályomból nagyon kevesen vagyunk, akik verseket, esetleg meséket mondunk, az időseknél ez még itt-ott természetes. Ha nekem valaki verssel udvarolna, elfogadnám, mert nagyon ritka az ilyen, elfogadnám, mert nagyon aranyos lenne. Jártam már többször Erdélybe, és mindig szívesen jövök ide. A versek miatt is érdemes ilyen messzire utazni, de ez a gyönyörű hely külön vonzza az embert. Ráadásul színészek tanítanak minket, aminek igazán örülök, mert olyan gyakorlatokat tanulok, amiket eddig soha, olyan versekkel találkozom, amiket még nem ismertem. A korosztályomnak pedig üzenem, hogy ne ijedjetek meg a versektől, mert nem csak azok vannak, amiket az iskolában tanulunk, mert léteznek kortárs költők is, és nem csak az Egri csillagokból áll a világ.

Török Laura 
Kincsesbánya 

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH


– Édesanyám szerint még beszélni sem tudtam, máris verseket mondtam. Aztán jöttek a mondókák, versek, hosszabb versek. 17 éves lettem, és töretlen a versek iránti rajongásom. Régen divatos volt rímekben beszélni, s talán szükség lenne erre ma is. Talán a kortárs költők felé jobban orientálódnak a velem egykorúak, mert szabadabb a verselés, közelebbi a téma. Kincsesbányán nem találkozom felvidékivel, kárpátaljaiakkal, most meg itt vannak ezek a kortársaim, akikről szinte semmit nem tudtam. A székely emberek pedig csendesek, de ha szólnak, akkor nagyot szólnak, fontos meglátásaik vannak, mindegy, milyen korúak. A kincsesbányaiaknak, akik versekkel foglalkoznak, üzenem Székelyföldről: mikor otthon ezzel elkezdtem foglalkozni, nagyon sok segítséget kaptam, de ez nem mindenkinek adatik meg. Ha adatik, ha nem, foglalkozzanak vele, és szeressék, mert olyan lehetőséghez juthatnak, olyan helyekre mehetnek, mint amilyet én kaptam, és ami által Székelyföldre kerülhettem!

Fenyő Mercédesz 
Székesfehérvár

Forrás: Nagy Zoltán Péter / FMH


– Nagy álmom volt, hogy színész legyek, az idő aztán elsodort a színjátszástól, de a verseket továbbra is szeretem, készítettem is verseket, dalszövegeket. A legtöbbet angol nyelven írtam, de ebben a verstáborban felnyitották a szememet. Az országunk történelmével eddig is tisztában voltam, tudtam, mit okozott Trianon, de itt találkozhattam azokkal, akiket ez a vihar ma is érint, s megtanultam, milyen fontos, hogy az anyanyelvemen is írjak, olvassak. Először vagyok Erdélyben, és megható ez az impulzus, ami itt ért. Eddig is mondtam kisöcséimnek, hogy foglalkozzanak a magyar nyelvvel, de mostantól már, mondhatni, kötelezem őket. Olyan sokszínű a népünk, és mennyire megerősített bennünket még a fájó történelem is, és bámulatos, ahogy mi magyarok megtaláljuk a közös hangot. Egy személyes élményemet hadd mondjam el! Beszélgettem egy vajdasági és egy székely lánnyal, amikor a vajdasági a frufrumra mutatva azt mondta: – Hosszú már a siskád. Megérdeklődtem, mi az a siska, amire a székely lány azt mondta: – Hát a breton. És akkor döbbentem rá, hogy ugyanarra a dologra mindhármónknak más szava volt, ami bámulatos.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában