Barsbaracskai dalosok jártak Baracskán

Baracskán, Kolumbán Ottília alpolgármester, a község egyik háziorvosa látta vendégül a falunapi fellépésük előtt a vendégművészeket, s a feleségét elkísérő Hajtman Bélát. Rövid beszélgetésre futotta az időből, mert délután a baracskai közönség hallhatta az elegáns operett- és magyarnóta- énekeseket, akik aznap este már a szlovákiai Kürtön (Strekov) énekeltek élőzenekarral. A sok nevetéssel és élménybeszámolóval tarkított kurta találkozás alkalmával különleges személyiségként ismerhettük meg Líviát, aki elmesélte, hogy a fiatal és tehetséges énekes partnerével éppen egy temetőben, szeretteik sírjának ápolásakor ismerkedtek meg! De lássuk a sajátos művészi és pedagógusi pálya párhuzamos alakulását.

A Szlovákia-beli Barsbaracska (Bardonovo) az érsekújvári járás kis települése, itt lakik Hajtman Lívia óvónő és énekművész a családjával, már felnőttek gyermekeik. Hajtman Béla, a férj egyházi gimnáziumban volt igazgató, ősztől a csallócsütörtöki állami általános iskola igazgatója, s felesége is az oktatásban tevékenykedik több évtizede. Hajtmann Lívia szólista volt Pozsonyban, zenés darabokban, koncerttermekben és művelődési házakban lép fel folyamatosan az anyaországban is, számos versenyen nyert el rangos díjakat, ám eredeti hivatását nem hagyta el. Óvónői végzettséget szerzett a középiskola után, el is helyezkedett szülőfalujában, s bár egyre feljebb lépett a művészi fejlődésben, s egyre többet hívták szerepelni, mindig megtartotta óvónői, illetve vezetői állását. Jelenleg a Barsbaracskához közeli Andódon igazgató, s maga is tart személyesen óvodai foglalkozásokat. Énekelni tanítja a magyar és a szlovák gyerekeket – mindkét nyelvet anyanyelvének tekinti. Szülei, édesanyja máig, és később férje is támogatták a párhuzamosan folyó pályaútján, így tudta és tudja művelni magas szinten e két hivatást. Hajtman Béla kissé tréfásan teszi hozzá, hogy örül, ha felesége a színpadon „kiadja a hangját” – de valójában igen büszke Lívia művészi kvalitására.

Az a bizonyos temetői találkozás öt esztendeje történt a kezdő és a befutott művész között, a sírgondozás közben elegyedtek szóba, a művésznő kérdezgette a fiatalembert. Kiderült, hogy zenei konzervatóriumot végzett Wurczer Péter, majd a brnói zeneakadémián tanult, s szó mi szó, alig beszélt magyarul. Lívia megskáláztatta a temetőben őt, szépen dalolni nem tilos ott sem, majd hamarosan felkérte a közös éneklésre, s bevált a kezdeményezése. A klasszikus operett és a magyar nóta mindkettejük repertoárján szerepel, kettősük a kortalan tehetség és összhang bizonyítéka. Wurczer Péter a révkomáromi Háry János előadáson Ebelasztin báró szerepét alakította, mesélte el fontos élményét, ahol személyesen találkozott a dalszerző, Kodály Zoltán özvegyével, Péczely Saroltával. A Hajtman Líviával való sok közös szereplés is inspirálta őt a magyar nyelv megtanulására, Szlovákia felvidéki részeinek lakói tradicionálisan kétnyelvűek ma is. Péter a művészet mellett szintén más téma és ügy mellett is elkötelezett, akárcsak Lívia: a történelem és a helyi politika és közösség szolgálata iránt. A barsbaracskai Kelecsényi-kastély kutatásával és históriájával foglalkozik behatóan, valamint indul az őszi helyhatósági választáson a polgármesteri székért.

A Fejér megyei Baracskán a két barsbaracskai művész az örökzöld dalokkal, dallamokkal állt a közönség elé a szabadtéri színpadon. A Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Budai dalok hangzottak fel, nem maradhattak el a Hajmási Péter, s a Hej, cigány! örökbecsű sorai. Ezek generációkon átívelő népszerűsége tagadhatatlan.