Utolsó három évadjára készül Fehérváron, a Vörösmarty Színház élén Szikora János

Ez persze nem azt jelenti, hogy értéktelen pozíció lenne a királyi város színházának vezetése. Ellenkezőleg. Szikora János 2012 óta tölti be e tisztséget. A társulat állapota – miszerint remek színművészek nyújtják nagyszerű alakítások sorát a fehérvári színpadokon –, s példának okáért a sok év óta tartó nyári királykoronázások megvalósítása érdem.

Szikora János fehérvári igazgatói pályája már most is hosszabb, mint az őt megelőző három direktor vezetői ideje együttvéve. Szurdi Miklós 2003-tól 2008-ig, Vasvári Csaba 2008-tól 2011-ig, ­Quintus Konrád 2011–2012-ben igazgatta a teátrumot.

A fehérvári közgyűlés április végén egyhangú döntéssel, 20 igen szavazattal támogatta az igazgató és rendező megbízatásának megújítását. A színház dolgozói is támogatták Szikora maradását. Közülük 48-an szavaztak, 46-an mellette. A törvényi kötelezettség okán is létrehozott szakmai bizottság is egyhangú döntéssel, 7 igennel támogatta a regnáló vezetőt. Állásfoglalásuk szerint Szikora pályázata reálisan tartalmazza az intézmény felépítésével, működésével és fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket, terveket. A szakmai bizottságot különösen „A közösség színháza” elképzelés ragadta meg, s az, hogy Szikora fontosnak tartja a különböző kulturális intézményekkel, más színházakkal való együttműködést.

A közösség színháza mottó kapcsán pályázatában Szikora János egyebek mellett az iskolák együttműködésével zajló, évente több száz diákot megmozgató Atlantisz Programot, a csákberényi történetet, történelmet felelevenítő Perelj, Uram! című előadást – amelyből film is készült –, az évente ismétlődő Újszövetség Maratont hozta föl példaként a Koronázási Ünnepi Játékok mellett.

– A koronázás 2022-ben III. András megkoronázásával összegzi és lezárja az Árpád-házi királyok történetét. Hogyan tovább? – teszi fel a kérdést pályázatában Szikora. – A jövőt a királyok történetének folytatása mentén képzelem el, úgy, hogy közben a rítus, maga a koronázás, a maga állandósult formájában folyamatos ismétlésre kerül. Tehát a jövőben a Koronázási Szertartásjáték jelenlegi formája két részre válna: koronázásra és királytörténetekre. A koronázás mint rítus, mint látványos ceremónia és mint népünnepély minden évben megismétlésre kerülne. Vala­hogy úgy, mint mondjuk a busójárás Mohácson, vagy a Savaria jelmezes felvonulás Szombathelyen. Ha augusztus 20-a – akkor az Székesfehérváron a koronázás! Ezt kellene elérni. Eszközeink, jelmezeink megvannak hozzá, magát a formát azonban nem jeggyel megnézhető színpadi előadásként kell elképzelni, hanem sokkal inkább, mint egy szabadon megtekinthető, látványos tömegrendezvényt – írja.

Emellett királyaink sorsát bemutató színpadi előadások terve is szerepel a pályázatban. A műsorpolitikáról szóló részben az igazgató kifejti, az elmúlt évtized darabválasztását aszerint ejtették meg, hogy a szórakozás és kikapcsolódás mellett érvényesülhessen egyfajta értékorientált irodalmi szemlélet is

– Választásainkat motiválta még egy fontos szándék, megszólítani, helyzetbe hozni a kortárs magyar irodalom alkotóit, közönségünk figyelmét pedig felhívni az ő munkásságukra. Talán szerénytelenül jelenthetjük ki, hogy mára a Vörösmarty Színház a legtöbb kortárs magyar drámát bemutató színház az országban – fogalmaz az igazgató.

A dolgozat egy drámapályázat kiírását is ígéri 2023-ban, majd a következő években ismét. Új magyar történelmi tematikájú színdarabok megszületését kívánja ösztönözni a színház, a nyertes műveket természetesen be is mutatnák.

Íme a következő évad műsorterve! 
Nagyszínpad – William Shakespeare: Julius Caesar, Szakonyi Károly: Adáshiba, Forgács Péter-Egressy Zoltán: Beatles.hu, Totth Benedek: Aranybulla, Mándy Iván: Régi idők focija, Békeffy István: Mágnás Miska. 
Kozák András Stúdió – Joe DiPietro–Jimmy Roberts: Ájlávjú, de jó vagy, légy más, Szőcs Géza: A halál idegen tőlem, Németh Ákos: Prostitúció, Ulrich Hub: Náthán gyermekei, Eve Ainsworth: 7 nap. 
Pelikán Fészek – Petőfi-­rock, Romain Weingarten: A nyár

A pályázat utószavából kiolvasható, hogy Szikora János utolsó ciklusára készül. – Ennek a színháznak a jövőjét egy másik generáció viszi majd tovább – írja. – Meggyőződésem, hogy a következő igazgató választás nem egyszerűen új igazgatót, hanem új generációt is jelent majd. Ezek az új tehetségek, ez az új generáció itt van közöttük, itt van a társulatban. Őket helyzetbe hozni következő igazgatói ciklusom legfontosabb „gazdálkodói” feladata.