A petrocén kora: Süveges Rita kiállítását május 22-ig tekinthetjük meg

Valami bánya, olajfolt, motorolajos flakonok, videó – az érdeklődő felületesen, elsőre nagyjából ezeket észleli az Új Magyar Képtár aktuális kiállításának ajánlójából, ám magába a térbe belépve, és végighaladva a három kicsi termen, megszemlélve az egymáshoz kötődő műveket, rájön, hogy nagyon tartalmas, mai problémákra sajátosan reagáló alkotóról és alkotásokról van szó. Süveges Rita a tehetséges fiatal képzőművészeknek járó Smohay-díj 2020-as nyertese, ezért állít ki most a képtárban. A Kietlen lankák című tárlatában ötvözi a hagyományos festészetet és a digitális technológiát, de még kerámiák is találhatók (utóbbiak elkészítésében Lakatos Ábel keramikusművész működött közre). Szeretné felhívni a figyelmet a természet és a technológia viszonyára, arra, hogy az utóbbi milyen nyomot hagy az előbbin. Illetve rámutat, hogyan használja ki az ember a környezetét – tudtuk meg korábban Izinger Katalin művészettörténésztől, aki a Smohay-díjat is átadta Ritának. Azt pedig már maga a művész mondta el pénteken a nagy érdeklődés mellett megtartott tárlatvezetésén: a kiállítás a videóinstallációról kapta a címét. Ebben a körülbelül ötperces filmben Rita egy művészien megfestett, a tájat visszaidéző motokrosszos bukósisakban (amelyet szintén kiállítottak az egyik helyiségben) jár-kel a gánti, felhagyott bauxitbányában, ahol korábban sokat kirándult. Megfigyelte, hogy az ember által kizsákmányolt területet hogyan hódítja vissza a természet. Ám ez a tájseb mégsem tud „behegedni”, mert mostanság úgy tűnik, hogy motokrossz- és koronglövő pályaként használják, persze illegálisan. Ezt a témát kifejezetten a Smohay-díj kapcsán dolgozta fel Rita, hogy legyen helyi kötődésű is a művek között. A tárlat többi alkotása egy korábbi sorozatból való, amellyel a művész a fosszilis energiahordozókra utal, és festménye ábrázolja például a kovamoszatokat, amelyek tengerfenékre süllyedt szenes váza állítólag hozzájárulhat a világ kőolajkészletének alakulásához. A Petrocén című diptichon másik felén kőolajban fürdőző ember keze látható erőteljes, narancsos, sárgás háttér előtt, A pokol kapuja című festmény pedig szintén egy valós jelenséget ábrázol, méghozzá a Türkmenisztánban égő földgázmezőt. Látványos még a padlón az olajfoltot imitáló tükör, amelyen a maratott felirat ez: petrocén.