A kényszermunkatáborok világát is bemutatja Kápolnásnyéken a Magyar Gulag kiállítás

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola közös szervezésében nyílt kiállítás mellett egy történelmi kerekasztal-beszélgetésre, valamint a Faludy György Versszínház előadásra várták az érdeklődőket a Halász Gedeon Eseményközpontban szerda délelőtt. – A kiállítást két évvel ezelőtt, a recski kényszermunkatábor, illetve a családi kényszermunkatáborok megszervezésének 70. évfordulója kapcsán állítottuk össze. Célja, hogy a fiatalok megismerjék a fentebb említett fogalmakat, illetve az 50-es évek Magyarországán politikai okokból végrehajtott szörnyűségeket. De a molinók azoknak az idősebb generációknak is szólnak, akiknek nem is volt lehetőségük olvasni, tájékozódni a témában, amikor iskolába jártak – mondta Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja. A megnyitót követő beszélgetés bevezetőjében elhangzott, egy felmérésben megkérdezték a fiatalokat, szerintük mit jelent a Gulag szó. 

A válaszok a legtöbb esetben tippek voltak, leggyakrabban arra gondoltak a megkérdezettek, hogy ez egy orosz rockbanda a neve. Szokolay Domokos, a NEB Hivatalának tudományos kutatója és Bank Barbara a jelen lévő diákoknak beszélt a Gulag szó eredetéről, a rendszer létrejöttéről és működéséről. Kiemelték, a mai napig nincsenek pontos számok arról, hány magyar került hadifogoly-, vagy internálótáborba a Szovjetunióban. Ennek egyik fő oka, hogy a foglyokat csak a megérkezésük után regisztrálták, a táborokba vezető úton csak számok voltak. Ha meghalt valaki, azt kilökték a vagonból, az esetet fel sem jegyezték. Meséltek arról is, milyen félelemben éltek az 50-es években az emberek, hiszen bárkit bármikor elvihettek, ítélet nélkül fogva tarthattak akár éveken keresztül. Elmondták, hogy 1950 után az internált emberek minden nyomát eltüntették, még közvetlen családtagjaik, rokonaik sem tudhattak róluk semmit – még azt sem, hogy élnek-e egyáltalán. Szó volt a magyar Gulag, vagyis a recski kényszermunkatáborról, valamint a családi kényszermunkatáborokról is. 

Utóbbi helyeken több száz fős juhaklokban éltek az elhurcoltak, 6 éves kortól pedig kötelező volt a munka. Ruhát, cipőt egyáltalán nem, élelmet is csak alig kaptak. Egy konkrét család sorsa is előkerült, amely jól jellemezte, mi történt azokkal, akiket a rendszer valamiért ellenségnek minősített. Azt is elmondták, hogy ezeknek az embereknek a többéves fogság utáni szabadulás sem jelentett szabadságot, hiszen a történtek egész életükre rányomták a bélyeget. Soha többé nem élhettek úgy és ott, ahogy és ahol elhurcolásuk előtt. A kiállítás június 1-ig tekinthető meg az eseményközpont nyitvatartási idejében.