Több száz éves hagyományt elevenítettek fel Csókakőn a Barkócaberkenye Néptánccsoport leánytagjai (videó)

Letenyei-Schmidt Gyöngyi, a tánccsoport művészeti vezetője elmondta: - Ezt a hagyományt ebben a formában nem ritkán látni, ugyanis ez a két szokás összevonása. A villőzés vagyis a zöldágjárás az egyik és a kiszehajtó népszokás, melynek során elűzték a betegségeket és a telet. Felöltöztették a kiszebábot és jelképesen rátették a rontást, a betegséget, majd kivitték a falun kívülre és ott vagy beledobták a folyóba, vagy közösen elégették egy ének kiséretében.

A most felelevenített népszokás második felében magasra emelték a villőágat, amely legtöbbször egy szalagokkal feldíszített fűzfavessző, és mentek a házakhoz jókívánságokat mondani ugyanúgy mint mint ahogy a fiúk is regölés idején.

A művészeti vezető hozzátette: - A szokásnak az is fontos része, hogy az eladósorba került lányok tojást kaptak a házaknál. Az újjászületés jelképeként megjelenő tojás élete itt nem ért véget, hiszen éppen ezeket a tojásokat díszítették a lányok, hogy legyen mit adni a húsvéti locsoló legényeknek.

Mint megtudtuk, főként Felvidéken volt ez szokás, de előfordult délebbre is, például Somogy környékén is.

Bognár Gábor, az egyesület elnöke úgy fogalmazott: - A lányok találták ki ennek a szokásnak a felelevenítését, és mi mindenben támogattuk őket. A bennünket körülvevő sötét erők, amik igyekeznek megsemmisíteni a világot, sok betegséget és háborút zúdítanak ránk a profit érdekében, így nagyon aktuálisnak gondoljuk, hogy ezzel a népszokással is tiltakozunk ellenük, miközben a jókívánságokkal megerősítjük az emberek biztonságát.

A délelőtt egy fellépéssel kezdődött Csákváron, és utána Csókakőn volt öt megálló, köztük a virágvasárnapi díszbe öltözött Szent Donát plébániatemplom. Az utolsó állomáshely a Fejér megye egyetlen fennmaradt kővára alatti füves terület volt, az említett villőző ének kíséretében elégették a kiszebábot.