Maszkok, nőiség és természetközeliség a Halász-kastélyban

Már rögtön a bejáratot átlépve megállásra késztethet egy festmény: Szőrmaszk a címe, egy női portrét ábrázol, ám az arc nagy részét maszkként is szolgáló, fonott haj takarja. Figyelemfelkeltő ábrázolás, és eszünkbe juthat róla maga a rejtőzködés, akár a nőiség rejtegetése is. Ugyanakkor persze rejtőzködés ez a világ elől, védekezés, minden és mindenki ellen – a hozzáállás egyenesen következhet az elmúlt két évünkből.

Aki ismeri a dégi Verebics-lányokat, az tudhatja, hogy a modell az egyik kiállító, Ágnes, akinek egyik önarcképe ez a festmény. A másik kiállító a testvére, Katalin, a négyesfogat többi tagja pedig a dunaújvárosi Várnai Gyula, illetve a kápolnásnyéki kötődésű Bondor Csilla. A tárlat kurátora a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, L. Simon László. 

A Szubjektív Fejér című sorozat célja, hogy kortárs Fejér megyei művészek alkotásaiból mutasson be válogatást. A 2019-es első alkalom után ez most a második.

A kastély galériájában minden művésztől olvasható néhány beszédes sor, amellyel jellemzik önmagukat, művészetüket. Katalintól például az, hogy figuratív ábrázolásra törekszik, a benne zajló történéseket naplószerűen festi ki magából. Valóban: régóta követhető, hogy az alkotó fókusza elsősorban önmagán van, és képei korábban komoly belső vívódásokat, a nőiség megélését, annak elfojtását, a szexualitást ábrázolták. Mára a hangsúly a nőiségen, e mellé társulva pedig az anyaságon van, ami jól látszik a kiállítás képein. A festményeken a test egy-egy részlete jelenik meg, olykor intim kivágásokkal, finom megoldásokkal. Az arc, a szemek felismerhetők: sokszor maga a művész néz ránk sejtelmesen különféle tárgyak, azok töredékei vagy egy maszk mögül. Katalin jellemzően olajfestékkel dolgozik, de gyakran alkalmazza a transzfer technikát, a fotó és a festmény hatását együttesen érvényesítve. Megható az önmagát és kislányát ábrázoló Szeretet című képe, szép a részletekkel a díszes ruhás „Menyasszony”, a Pallas Athéné pedig egyike a mitológiai alakokat megjelenítő, azokra utaló műveknek. 

Verebics Ágnes a testvéréhez hasonlóan erős hatást tesz képeivel, ám ez a hatás inkább a művek bizarr jellegéből adódik. A már említett „Szőrmaszk” mellett a Maszkjaim című sorozat ugyanebben a témában készült, de egészen más technikával. Amíg az olajkép, addig a sorozat darabjaira a fólia és print, a vegyes technika a jellemző. Ezek ugyancsak felfoghatók önarcképnek, hiszen Ágnes saját magát ábrázolja, más-más, arcot eltakaró mintával. 
Ő úgy vall magáról, hogy főleg az emberi test felnagyított részletei érdeklik. Rá is jellemzőek a töredékes testképek, illetve izgatja a horror, de sosem közvetlen formában. Nos, utóbbi kijelentést igazolhatja például az Önarckép koponyával című festmény, valamint az egy leopárd és a leopárdos mintájú lepellel takart alak különös viszonyát megjelenítő, Függőség című kép.

Láthatók aztán még testrészletek például kést szorító szájjal, hegyes körmű, tükröt tartó kézzel, de még a méz is megjelenik, amint gyönyörű, húsos ajkak élvezik az ízét macis tartóból csenve… 

A nyugtalanítóan vonzó témák után felszabadítóak Bondor Csilla természetközeli alkotásai. Számára bevallottan a természet a fő ihletforrás, amely egyszerre teszi boldoggá és nyújt feltöltődést. A természetben tartózkodás a meditációval egyenértékű – erre utal például a Meditációs objektum című munka, amely tulajdonképpen egy kilátó deszkából megformált, megfestett változata. Nagyon ötletes. Bondor Csilla minden alkotásához deszkát és olajfestéket használt fel, így maga a természetes anyag, a fa, az abból készült deszka a természetközeli „képek”, objektek hordozója. A formára vágott deszka lehet például egyetlen csónak vagy több csónak, amelyek megnyugtató színeikkel – kék, zöld, barna és hasonlók – szinte beülésre csábítanak. Nagyon hangulatosak aztán a fa és a rajta élő gombák szimbiózisát megörökítő deszka munkák. Igazán meggyőző és valóban harmóniát sugárzó művek ezek. 

Várnai Gyula vallomása abból a heisenbergi tételből indul ki, hogy „A valóság attól függően más, hogy megfigyeljük-e vagy sem”, tehát tulajdonképpen nincs objektív észlelés, mert minden a szubjektumon átszűrve értelmeződik. A maszk Várnainál is megjelenik, ám itt a lightbox felületen keresztül, megvilágítva látható a takart, furcsa, maszkszerű arc. Érezhető az anyagokkal, felületekkel való kísérletezés: az említett képernyős megoldás mellett a nagyméretű, Első lépésem a bizonytalanba című kép fonal, giclée print, farostlemez és zsákvászon felhasználásával készült. Igen látványos, ahogyan a bátor űrhajós kilép a bizonytalanba… A Római vakáció című sorozat azonban vegyes - akril, akvarell, gipsz és c-print - technikát vonultat fel, az antik város jellegzetességeit is beépítve. 

Négy művész, négy szubjektum, négy ábrázolásmód – március 20-ig még ez a tartalmas válogatás uralja a tereket.