Gondolatok az Ábel-trilógiáról az Igézőben

Az említett, nagyon ismert idézet Tamási Áron Ábel-trilógiájának utolsó részéből, az Ábel Amerikában című könyvből származik. Az erdélyi, 1897-ben Farkaslakán született és 1966-ban Budapesten elhunyt szerzőre, valamint a napjainkban is jelentősnek számító Ábel-trilógiára emlékeztek a minap egy beszélgetős program keretében. 

Az Igézőben az Aegis képviseletében Takács Tamás iro­dalmár fogadta Fazekas Sán­dor irodalomtörténészt, aki vetítéssel egybekötött elő­adásában foglalkozott a regénytrilógia három részével. Az első tulajdonképpen jubilál az idén, hiszen az „Ábel a rengetegben” kilencven éve, 1932-ben jelent meg könyv formában. Előtte a Brassói Lapok című újság közölte részletekben. A második rész az Ábel az országban címet kapta (1933), a harmadik pedig Ábel Amerikában címmel látott napvilágot 1934-ben. 

Fazekas Sándor az esten mindhárom regényről beszélt, több idézettel illusztrálva mondanivalóját. Kiemelte például az Istenhez való kötődést, kapcsolatot, és azt, hogy a szereplők olykor még viccelődnek is Istennel. Jelen van a szövegben a nyelvileg tiszta és egyszerű, amúgy pedig csavaros észjárásra valló székely humor, amely a drámai pillanatokat is megkönnyíti. A könyvben tapasztalható vallásosság, hit mindent átjár, hiszen azt érzékelteti, hogy Isten a világ minden dolgában megtalálható. Az előadó egyebek mellett beszélt még a természet fontosságáról, arról, hogy Tamási milyen érzékletesen ábrázolja azt és az azzal való azonosulást. Ezáltal most azt is átérezhetjük, milyen fontos volna visszatalálni a természetes környezethez. 

Hallhattunk a románság regénybeli képéről is: a számos rossz tulajdonság mellé végül jó is társul. Fölvetődött a szerelem témája, ahogyan Blanka és Ábel egymással évődik. A második részben a szerző jobban körüljárja Trianon témáját, a harmadik rész pedig a nagyon távoli, a szülőföldjétől annyira különböző, kaotikus Amerikában megélt tapasztalatokról szól. Ebben olvasható a fent említett, sokszor citált idézet, amely egy fekete bőrű ember szájából hangzik el. Ábel ezután már tudja: nincs más út, mint az, hogy haza kell térni, és otthon kell boldogulni. 

Az Aegis alapítvány március 4-én, pénteken újabb, a Tamási-emlékévhez kötődő estet rendezett, szintén az Igézőben. Ezúttal a Székelyudvarhelyen született Csender Levente író vallott novellái kapcsán a kétlakiságról, a sehova nem tartozás ábrázolásának nehézségeiről a Szülőföldemtől a Szűnőföldemig című esten.