Szembesülés a katarzissal - Szentmártoni János kötetét mutatták be Fehérvárcsurgón

A könyvbemutatónak a házigazda, Károlyi Angelica asszony rövid köszöntője és egy megzenésített szentmártoni vers adta meg a hangulatát.

A Babérkoszorús és József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség volt elnöke, Szentmártoni János a kastélyban elmondta: - A költészet napját 1964, a magyar dráma napját 1984, a magyar széppróza napját pedig 2018 óta ünnepeljük. Nagy büszkeség számomra, hogy mind a három kulturális ünnep a Magyar Írószövetség kezdeményezésére jött létre.

Szentmártoni arra is kitért, hogy komoly viták előzték meg a széppróza napját, ugyanis nem volt egységes álláspont szakmai berkekben, hogy mégis kinek a nevéhez, illetve születésnapjához kössék, míg végül az írószövetség győzött és így lett Jókai Mór a kiválasztott. Mint mondotta: -Ez nem csak azért fontos, mert ő az egyik legnagyobb írónk, hanem azért is, mert ő volt az első olyan író, aki rádöbbent arra, hogy hogyan lehet az irodalmat széles körben népszerűsíteni. Jókai kiváló volt úgyis mint író, és úgy is mint jelenség. Neki köszönhetően az akkor induló lapokban már közöltek különböző regényeket, folytatásos formában és ő volt az első nagy riporter is, hiszen az 1948-49-es szabadságharcot gyakorlatilag tudósítóként végig közvetítette, arról már nem is beszélve, hogy ő volt az első olyan írónk, aki tudta, hogyan lehet világhírűvé válni.

A magyar széppróza napjáról azt mondta a szerző: -Ez nem csak budapesti rendezvény, ez nem csak egy elit mániája, hanem valóban Kárpát-medencei szintűvé nőtte ki magát, azonnal az első évben. Bár most mi itt vagyunk Fehérvárcsurgón, de ebben a pillanatban máshol is zajlanak programok egészen február 28-ig, vagyis tíz napon át Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken és Magyarország különböző városaiban. Bízom abban, hogy ez a szép hagyomány meg tud majd gyökeresedni.

A katarzis nyomában című könyvről a szerző így vallott: -A kötetben talán a legfontosabb a személyesség. Mindent magamon átszűrve próbáltam értelmezni a világból, kulturális életünkből, különböző irodalmi vitákból vagy adott esetben a pályatársaim műveit olvasva. Ezek a találkozási pontok mindig örömforrást jelentenek számomra, azért is az lett a címe, hogy A katarzis nyomában, mert mindenhol a katarzist, a szembesülést, a megtisztulást keresem és talán ez teszi ezt a könyvet egy picit egyedivé. Tehát nem egy tanulmánykötet, hanem egy személyes vonal, amelynek tükrében a pályámat nem csak úgy ismerhetik meg az olvasók, hogy mit tettem, mint elnök, hanem, a gyerekkorig visszavezetve, áttekinthető az egész életem is.

Szentmártoni János a jövővel kapcsolatos kérdésre így felelt:

 -Szeretnék írni, de nincs időm, ugyanis jelenleg a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Program igazgatóságát vezetem, ami rendkívül sok munkával jár, de az elmúlt fél évben már újra elkezdtem verseket írni, úgyhogy bízom benne, hogy év végéig sikerül egy gyűjteményt összeállítanom és jövőre talán megörvendeztetnem magam egy verseskötettel.

Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság vezetője is méltatta a könyvet.

-Számomra hatalmas öröm és élmény az, hogy Szentmártoni János a vendégünk. A kötet egy rendkívül olvasmányos, sok élményt adó könyv, annak ellenére, hogy jórészt tanulmányok, alkalmi írások, esszék, illetve esszéisztikus írások vannak benne, ugyanis a rendkívül élvezetesen élményszerűen megírt alkotásban nemcsak a szerző egész pályafutását lehet nyomon követni, hanem azt is, amit ő a magyar irodalomért, az írótársadalomért tett.