Még Arnold Schwarzeneggernek is festett Fent Győző, a sárbogárdi művész

Az a bizonyos belső iránytű vagy legbelső motor. Ez az, amit mindenki keres élete során, és ez az, amit Győzőnek viszonylag hamar, még ifjúkora hajnalán sikerült megtalálnia, ugyanis már kisgyerekként is a rajzolás érdekelte. Majd ebből nőtte ki magát először a fotózás, később pedig a festészet. Annak ellenére, hogy nem végzett képzőművészeti tanulmányokat, már a húszas évei derekán kiállításai voltak Sárbogárdon és Veszprémben. Azt mondja, kezdetben azon túl, hogy jól érezte magát ebben a közegben és alkotás közben, nem volt semmilyen konkrét terve. Nem állított fel magának magasztos célokat ezzel kapcsolatban. 

– Nem volt különösebb művészeti indíttatásom. Főleg a pillanatok megörökítése miatt csináltam. Szerettem dokumentálni a történéseket. Akkor nyert igazán értelmet a fotózás, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a festészettel. Rájöttem, hogy sokkal részletgazdagabb művek születnek a kezem alatt akkor, ha előtte megörökítem a lefesteni kívánt témát. Az érdeklődésem e tekintetben nagyon szerteágazó. Nem tudnám magam besorolni egy adott kategóriába. Vannak persze időszakaim, hogy mikor mit festek a leggyakrabban, vagy éppen mi az, ami hosszabb időre megragad. Ez jelenleg a tárgyak körüli levegő, atmoszféra festése, illetve a realisztikus ábrázolás harmonikus kombinálása az impresszionista hátterekkel. De természetet ábrázoló festményeim is vannak. Ez utóbbiról azt gondolom, hogy szinte kikerülhetetlen egy festőművész számára, hogy ne fessen ilyen, természetet tükröző képet – mesélte Győző. 

Mint megtudtuk, volt alkalma Cene gál István festőművésztől tanulni. A több mint 40 egyéni kiállítást maga mögött tudható festő nyári táboraiba járt Győző, ahol megtanulhatta az olajfestészeti technika fortélyait. Sőt, időközben baráti viszony is kialakult a két férfi között, ami nem meglepő, hiszen művészlelkek között nagy kapocs az azonos szenvedély. Ma már ő is több mint kétszáz festményről beszélt, amikor arról érdeklődtem, hogy hány darabra tudja becsülni festményei számát. Ez az 1990-es évektől kezdett el gyarapodni, 32 év pedig bőven elég ahhoz, hogy egy-egy festésből történetek szülessenek. „Na az volt dögivel” – mondta. Kétfélét említett, ami megnevettetheti az embert, és azt, ami elismerést kelthet benne. Kezdjük az utóbbival. Egy jó barátja révén, aki egy budapesti edzőterem tulajdonosa, volt alkalma képet festeni Arnold Schwarzenegger Golden Globe-díjas osztrák származású amerikai színész, testépítőnek. Mégis hogyan? Vetődhet fel önökben a kérdés. Győző elmondta, hogy az említett fővárosi edzőterem arról híres, hogy idejárnak a világhírű sztárok, ha hazánkba látogatnak, hogy itt tartózkodásuk ideje alatt is megtartsák kondíciójukat. Így tett Arnold is. 

– Ha jól tudom, most is ott lóg a festményem a kaliforniai otthonában – jegyezte meg. Ami jó magamat megnevettetett, s talán önöket is meg fogja, az a következőképp hangzott: – Ugyanebben a konditeremben festek éppen a falra egy külföldi sportolóról teljes alakos képet, amikor besétál országunk egyik celebje, Berki Krisztián. Azt mondja nekem, kellene valami ütőset csinálnia, amire felkapják az emberek a fejüket. Kéri az ecsetemet és a festőkabátomat, oda szeretne állni a festményemhez, mintha ő csinálta volna, és felteszi a netre. Hagytam neki, de azt hiszem, nem volt akkora durranás, mint amire számított – emlékezett vissza Győző. 

Érdeklődtem még a motivációja iránt. Szerényen annyit mondott: jó érzéssel tölti el. 

– Egyszerűen csak jó ezt csinálni. Nem a pénzkereseti lehetőség motivál. Manapság nagyon nehéz megragadni az emberek figyelmét, aminek szerintem a rengeteg vizuális inger az oka – mondta. Ennek ellenére nemrég lehetősége nyílt arra, hogy Budapesten egy galériában kiállítsák a műveit, ami azért is számított egyedi és különleges alkalomnak, mert a fotói és a festményei is a kiállítás részei voltak. Megkérdeztem, ha mégis be kellene sorolnia magát és művészetét egy stílusba, akkor mi lenne az. Azt felelte, úgy érzi, ma a festészet olyan, mint a divat, ami a stílusirányzatokat illeti, mindent szeretnénk keverni mindennel. Ez két dolgot eredményezhet: katasztrófát és mesterművet. Ő sem tesz másképp, mint hogy keveri a stílusokat, egészen pontosan a realistát az impresszionistával.