A székesfehérvári születésű Terkán Lajos 1910-ben kapta „távcsővégre” a Halley-üstököst

Nincsenek pontos adatok arról, hogy elődeink mikor figyeltek fel először a csillagokra. A legrégebbi csillagászati leletként a nebrai korongot tartják számon, ami nagyjából 3600 éves lehet. Az első tárgyi bizonyíték egy aranyfedő, melyen jól láthatók egyes égitestek ábrázolásai, amik a naptári számításokat segítették. A mai értelemben vett tudományos csillagászatot négy tudós, Kopernikusz, Bruno, Galilei és Kepler munkássága határozta meg. Már a vándorló magyar törzsek is a csillagok állása alapján tájékozódtak útjuk során, és a táltosok is figyelemmel kísérték az égbolt változásait. Őseink ünnepei között van több csillagászati vonatkozású is, mint a téli és a nyári napforduló. A középkori Magyarországra a kereszténységgel a kor tudományos ismeretei is eljutottak, és a csillagászatot már az egyetemeken is oktatták. Az első nagyobb jelentőségű csillagászati megfigyelőhelyet Nagyváradon alapították. Az ország első csillagásza Regiomaontanus (Johannes Müller von Königsberg, 1436– 1476) volt, akinek egyedülálló csillagászati évkönyvéért jutalmat adott Mátyás király, aki szintén fontosnak tartotta a csillagok üzenetét, és hadjáratai előtt minden esetben kikérte tudósai véleményét is.

Tordasi és kálozi Sajnovics János volt Fejér megye első ismert csillagász szülötte. Mesterével, Hell Miksával közösen 1769-ben részt vett Mária Terézia megbízásából a Vénusz átvonulásához kötődő, az észak-norvégiai Vardő szigeti csillagászati expedícióban, így lehetőségük nyílt a Föld–Nap középtávolság kiszámítására. Terkán Lajos csillagász 1877. április 26-án született Székesfehérváron, a Palotaváros 95. számú házában, ami ma Selyem utca 19., Terkán Sándor kisiparos és Lasits Julianna negyedik gyermekeként. 1884-től a Palotavárosi Vegyes Népiskolában tanult, majd 1888-tól a ciszterci rend főgimnáziumában folytatta tanulmányait, diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett. 1900-ban, a doktori oklevél megszerzése után kalkulátorként dolgozott a Budapesti Tudományegyetemen, és még ebben az évben Konkoly-Thege Miklós meghívására az ógyallai csillagvizsgáló adjunktusa lett. 1910-ben elsőként pillantotta meg és fényképezte le a híres Halley-üstököst. 1912-től másodállásban a tudományegyetem Kozmográfiai Intézetének docense. Az első világháború utáni határmódosítások miatt a Csillagdát Budapestre kellett átmenekíteni, így ezt követően 1921-től a Svábhegyen dolgozott obszervátorként. A tudományok mellett a családot is fontosnak tartotta, megnősült, és gyermekei is születtek, akiket szintén tudósnak szánt, de fia végül orvos lett, és lánya inkább a zenei pályát választotta, pedig édesapja nem volt igazán zenerajongó. A csillagászléttel járó sajátságos munkaidő és a sok éjszakázás miatt a családnak sem volt könnyű dolga, felesége így panaszkodott férje munkarendjére: „Amikor szép idő van, nem lehet sehova menni, mert a csillagász észlel. Amikor rossz idő van, akkor meg azért nem lehet sehova menni. Szóval nagy lemondás kell egy csillagászfeleségnek.” Terkán a csillagászat több ágát is művelte, mint például a Nap mozgásának elemzése vagy a csillaghőmérséklet vizsgálata. Utolsó éveiben kisbolygókat fényképezett, és így fedezte fel 1934-ben a BB jelű kisbolygót. Külföldi útjai során sorra kereste fel a németországi obszervatóriumokat. 1935-ben mint svábhegyi főobszervátor vonult nyugalomba. 1940. március 26-án rákban hunyt el.

A csillagász nevét őrzi a fehérvári Terkán Lajos Public Observatory (Telapo), melynek talán egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor 1977 szeptemberében a Magyar Néphadsereg szállítóhelikopterével a viharos szélben manőverezve sikerült a helyére tenni a hat méter átmérőjű alumíniumkupolát. A terveket Molnár Ferenc gépészmérnök készítette, és a Könnyűfémműben készült el maga a kupola, az annak fogadásához szükséges, szegmensekből álló íves sínt pedig a MÁV Járműjavítóban gyártották le.

Egy másik obszervatórium is épült, még a 19. század derekán. Bicskén Nagy Károly nagyszabású terve valósult meg, amit a megspórolt pénzén gróf Batthyány Kázmértól vásárolt legelőn létesített. Mire minden a helyére került, a történelem közbeszólt, és az álom végül nem teljesült be, a csillagvizsgálót sohasem használták.