Van, ahol ma kezdődik csak karácsony ünnepe

A január 6-án, csütörtökön 16 óra 30-tól tartandó ünnepi vecsernye, Badnyák-szentelés és tűzgyújtás után január 8-án, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel szent liturgiát tartanak, melyre minden érdeklődőt várnak. Az ünnepről, a máig őrzött szokásokról Sándorovits László, a Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszélt.

– A szerbek és az oroszok általában megtartották a Julianus-naptárat a karácsony számításánál, ez pedig azt jelenti, hogy Gergely pápa naptárához képest tizenhárom nap az eltérés. Ez a magyarázata annak, hogy nálunk január 6-án jön el az ünnep, amely Magyarországon megszokottan december 24-ére esik. Ez nálunk is a család és az egyház egyik legnagyobb ünnepe, amely háromnapos. Előtte negyven nap szigorú böjtöt tartunk babfőzelékkel, sült babbal, tojás nélkül készült darás, vagy mákos tésztával. Mi ehhez hozzá vagyunk szokva, ez hagyomány, amelyhez illik tartani magunkat, mert ha nem ismerjük a múltunkat, akkor nem lesz jövőnk és nincs jelenünk sem.

– A böjt utolsó napját is beszámítjuk a karácsonyba, amely az ortodoxoknál kicsit mozgalmasabb. A családfők, nagyapák, édesapák, gyerekek ilyenkor kimennek az erdőbe, megtesszük ezt mi is itt Fehérváron. Keresünk olyan részt, ahol tölgyfák vannak, ugyanis a szerbek úgy tartják, hogy a legelső fa a Földön tölgy volt. Ezen kár lenne vitatkozni, ez szimbólum. Vékonyabb és vastagabb tölgyfaágakat szedünk levelekkel együtt, részben a család számára, s mivel itt Székesfehérváron mi gondozzuk a templomot, a templom részére is. Elmegyünk szalmáért, aztán a leveles ágakból és a szalmából csokrot kötnek az asszonyok nemzeti színű szalaggal, ezeket elvisszük a templomba, hogy a pap megáldja, majd kiosztjuk.

– A templomot tölgyfaággal és szalmával díszítjük fel, ez is jelkép, így próbáljuk illusztrálni a helyet, ahol a Kisjézus megszületett. A pásztorok hitünk szerint tölgyfaágat vittek hozzá, hogy ne legyen hideg, tüzet gyújtottak és őrizték a lángot, a meleget és a Kisjézus testét. A vecsernye végén a hívők összegyűlnek, beszélgetnek forralt bor és tea mellett, s olyankor a vendégeket kaláccsal illik kínálni, hiszen ha megkezdődik a vecsernye, véget ér a böjt is. Aztán a családok hazamennek. Mindjárt, ahogy belépnek a házba, a legidősebb családtag bevisz a szobákba négy-négy darab diót, ezeket szétszórja az égtájaknak megfelelően, és hangosan mondja: „Atya, Fiú, Szentlélek, Ámen”. Ezt a ház minden részében megismétli. Majd asztalhoz ülnek, a háziasszony egy almát már kitett az asztalra és a legidősebb szétvágja annyi felé, ahányan vannak. A gyerekek megszámolják, hányan vannak: ha tavalyhoz képest többen, akkor nagy az öröm, ha kevesebben, emlékeznek és imádkoznak az elhunytért. Ilyenkor illik pálinkát és vizet inni, mézet enni: a víz a tisztaság, a méz az egészség, a pálinka az erőt jelenti. Másnap szent litur­giára indul a család, nálunk ez nyolcadikán lesz, mert akkor jön hozzánk a pap. Amikor vége a liturgiának, a pap azzal köszönti a híveket, hogy „Jézus megszületett!”, s erre „Való­ban megszületett!” a válasz. Ez a köszöntés nálunk egészen újévig tart.