A Polgárdi melletti Somlyó-hegy értékes régiségek titkait őrzi?

Dénes József régész, örökségvédelmi szakember tizenegy esztendeje foglalkozik a Seuso-­kincs rejtélyeinek megoldásával. Az ismert várkutató számára igazi szakmai kihívásnak számít, hogy a kincs megtalálási helyét másoknak sem sikerült eddig felfedniük. Bízik abban, hogy hozzájárulhat a hazai régészeti kutatás egyik legnagyobb talányának megfejtéséhez. Mielőtt beszélne arról, hogy mi vezette el az őt újabban foglalkoztató nyomozáshoz, említést tesz az előzményekről. 

– A lassan tizenegy éve zajló nyomozásom eddig nem vezetett el a kincs lelőhelyének – vagyis inkább lelőhelyeinek – meghatározásához. Viszonylag későn kapcsolódtam be az 1990 óta folyó megfejtési kísérletekbe. Miután az eddigi előfeltevések, munkahipotézisek egyike sem vezetett célra, más lehetőségeket is végiggondoltam. Eredetileg azzal számoltam, hogy a Szár-hegyen, a hegyoldal egyik pincéjének 1975–76 körüli kimarkolásánál találhatták meg a két rézüstben elhelyezett, 41 darabos kincset. Nem sikerült olyan pincét azonosítanom, amelyet éppen akkortájt markoltak ki. Második munkahipotézisemet 2017 nyarán állítottam fel: római kori „labirintus” feltételezett rejtett bejáratát kerestem a Szár-hegy területén egy fontos tanúvallomás alapján. Ez a próbálkozásom sem hozott eredményt. 

A tapasztalt régészt azonban nem olyan fából faragták, amely könnyen meghajlik. Jelenleg a korábban nyilvánosan is megszólaló tanúk nyilatkozatait veti össze az általa fontosnak tartott lapokban – köztük szerepel a Fejér Megyei Hírlap és a szintén Fehérváron kiadott Árgus kulturális és művészeti folyóirat –, valamint film- és videófelvételeken. Továbbá olyan dokumentumok birtokába is jutott, amelyek eddig nem voltak ismertek a nyilvánosság számára. 

– A kincs ismert tárgyai a késő római korban készültek. Hasonló darabokat magyar katonák rejtettek el 1944 őszén egy régi bányaalagútban egy tanú szerint. Ezt a bányaalagutat kerestem eddig eredménytelenül a Szár-­hegyen. Azért ott, mert egybehangzóan két tanú – Lelkes Ferenc és Somogyiné Katalin – is úgy vélelmezte, hogy a kincs a kőbánya területén vagy annak közelében került elő az 1970-es évek közepén. Új látószögbe helyezte a nyomozásomat a nyilvánosság által eddig nem ismert együttműködési szerződés tervezete, amihez sikerült hozzájutnom. Ebből a dokumentumból derült ki, hogy Katalin 2004-ben megmutatta volna a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma képviselőinek és szakértőinek annak az alagútrendszernek a bejáratát, ahol Sümegh József a Seuso-kincset megtalálta. A helyet ismerőse, Cserményi Vajk régész segítségével sikerült feltérképeznie 2001–2002-ben az alapján, amit a kincs megtalálójától megtudott. Végül a kölcsönös bizalmatlanság miatt nem került sor a szerződés megkötésére. A minisztériumnak átadni ígért, azonosításra alkalmas térképvázlatok azóta is lappanganak valahol, hacsak nem semmisültek meg. 

Dénes Józseftől azt is megtudtuk, hogy sokáig egy azonos lelőhelyről származó kincslelettel számolt. A korábbi publikációkat újralapozva csak mostanában jutott arra az álláspontra, hogy Lelkes Ferenc és Somogyiné Katalin nem ugyanarról a kincsleletről beszéltek. 

Lelkes két rézüstben, általa és Sümegh által konkrétan megszámolt 41 tárgyról tud, amelyek a szár-hegyi kőbánya területén, egy természetes üregben voltak elrejtve. Ezek közé tartozik a Seuso-kincs ismert, hazánk által kompenzációs díj ellenében visszavásárolt 14 darabja és az egyik rézüst. Katalin és egy másik, őt erősítő tanú, Havasi Péter viszont hat nagy méretű ládában 1944-ben elrejtett és Sümegh által véletlenül felfedezett alagútban látott tárgyakról számolt be. Feltételezhetően az azóta szinte lebányászott Somlyó-hegyen. Katalin egy 2003-as interjújában azt is elismerte, hogy a Sümegh Józsefnél általa 1976-ban látott tárgyak egyike sem azonos a jelenleg ismertekkel. Így a régész logikusan következtethet arra, két eltérő helyen elrejtett, különböző kincsről van szó. 

Választ kaptunk arra is, milyen tervek foglalkoztatják Dénest a lehetséges rejtekhellyel kapcsolatban: 

– Egyrészt utána lehet nézni a 2006-ban elhunyt Katalin által a minisztériumnak át nem adott térképvázlatok további sorsának. Azok talán az örököseihez kerültek, akik persze – nem tudva a papírok jelentőségéről – vagy megőrizték azokat, vagy nem. Másrészt a terep vizsgálata akár vizuálisan, akár a föld alatti üregek, alagutak helyének műszeres felderítésével elvégezhető. A rendelkezésemre álló térképeket és légi fotókat egy profi térinformatikus, Gombor László elemzi, hogy pontosan lássuk az egykori bányaalagút bejáratait. Tudtommal műszeres vizsgálatokat többször is végeztek az elmúlt 30 évben – csak talán nem ott, ahol kellett volna. 

Hogy a kincs ügye ma is nemzetközi érdeklődésre tart számot, nem véletlen. Dénes Józsefet megkereste egy ókori kincsleletekről már több filmet is forgató francia filmrendező. Továbbá a fentiekből is sejthető, a kincs(ek) ügye messze nincs még lezárva. Az egyik fontos tisztázandó kérdés: hol van, hová lett a Sümegh által megtalált további 27 Seuso-tárgy? A másik, talán még nagyobb megoldásra váró talány: hol van és mit tartalmaz a kincsvadász által az 1970-es években részben megdézsmált hat láda?