Holtverseny, diákokkal - Totth Benedek volt a Lánczos Kornél Gimnázium vendége

Az iskolában december közepén folytatódott az év elején indult Élő költők társasága című sorozat. Varró Dániel, Szálinger Balázs és Lackfi János után ezúttal a prózaíró Totth Benedek volt a vendég, aki Holtverseny című regényével elnyerte a 2015-ös Margó-­díjat a legjobb első próza­kötetért.

Az író-olvasó találkozót a Táska Rádió stúdiójába szervezték, ahol a diákok Schnei­der Beáta és Miklós Gábor magyartanárok vezetésével oldott hangulatban beszélgethettek az 1977-es születésű szerzővel. Írói pályafutásának kezdeteiről megtudhatták például: Benedek ugyan középiskolásként még a költői létről álmodozott, ám később az angol szak elvégzése után belecsöppent a műfordítás világába. Ez kitöltötte az idejét, az elmúlt közel húsz évben körülbelül ötven amerikai és angol regényt ültetett át magyarra, s jó ideig magától egy sort sem írt le. Idővel azonban, a fordítások és az azokon keresztül megtalált írói hang hatására, mintegy a semmiből megírta a Holtversenyt (amelyről utólag kiderült, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de nagyjából tíz évig készült).

A téma – a mai kamaszok hétköznapjainak és lelkivilágának inkább sötét tónusú, humorral oldott ábrázolása – főleg az olvasmányélmények hatására, kamaszkori saját tapasztalatok alapján íródott. Utóbbi azonban nem feltétlenül a durvaságokra vonatkozik, inkább a környezetre – mondta Totth Benedek a találkozón, ahol arról is szó esett ennek okán, hogy a szerzőt nem feltétlenül kell azonosítani a művel.

Az író egyebek mellett mesélt arról, hogyan találta meg a számára megfelelő, egyes szám első személyű elbeszélő módot, és mennyi munka volt a nyelvezet kitalálásával. A tervezés ellenére mégis többnyire ösztönös munka­folyamatról volt szó, hiszen Benedek tapasztalat nélkül vágott bele a regény megírásába. Ma már nem biztos, hogy így csinálná – tette hozzá, ám akkor az sem biztos, hogy ilyen sikert ért volna a könyvvel.

A diákok rákérdeztek: valóban ilyen negatívan látja a fiatalságot, ahogyan a kötetben ábrázolja? Az író válasza szerint ezt így nem lehet kijelenteni, inkább arról van szó, hogy a valóságot kitalált nyelven, túlzásokra építő szatíraként igyekezett tálalni. S az is igaz, hogy az első vonalban ugyan a kamaszok vannak, ám mögöttük felsejlik a szülők, a környezetük sekélyes mivolta – ám ezek az alakok csak félig-meddig érzékelhetők.

Megtudhattuk még például, hogy Benedek már dolgozik harmadik könyvén (a második Az utolsó utáni háború címmel jelent meg 2017-ben), ám erről még csak annyit árult el, hogy egyelőre nehézséget okoz a megfelelő elbeszélői mód megtalálása. Az Élő költők sorozat jövőre folytatódik.