Csukás István-mesedarabot játszik a Vörösmarty Színház

Máskor a színpad nézőtérhez legközelebb eső része süllyedni kezd, egyre mélyebbre. Valami mintha történne lenn. A nézők megemelkednek, felállnak sorról sorra mind. Lesik, hogy mi készül. A Vörösmarty Színház nagy­színpadán rendezett zenés-verses mesejátékot Kerkay Rita, a teátrum sokoldalú művésze. Nem is akármilyen feladatot kapott: Csukás István a Vörösmarty Színház felkérésére írt gyerekdarabját, a Diótörőcskét vihette színre.

Nem áll hadilábon az énekkel és a zenével az előadás

A 2021. október 9-i hivatalos premier – így hozta az élet – Csukás István halála után történt meg. Nem csak a mesehősei halhatatlanok! Még mindig mesél – onnan túlról is – a nagy mesemondó. S nem csupán a gyermekek, a felnőttek örömére is. Kerkay Rita rendezése is így van ezzel, egyes színpadi jelek, csattanó poénok mintha inkább a felnőtteket céloznák meg… Ennek ellenére is teljes mértékben gyermekelőadásról van szó. A gyerekközönség pedig hálás. Lám, ha beáll a sötét, szabad az ováció, büntetés nélkül élhető ki a lármázási vágy, vagy ha működésbe hozza a rendező akarat, illetve a stáb a színpadgépezetet, máris ámul és tombol a tejfogú nézősereg.

Sereg nemcsak a nézőtéren, a színpadon is van egy, de ha úgy tetszik, kettő. A cselekményről annyit, hogy bizonyos sötét, gaz, továbbá rút erők mindenre elszántak azért, hogy megkaparintsák a két ifjonc, a hősi ambíciókat dédelgető Diótörőcske és a csodálatos Marcsibaba karácsonyfáját, de ők és vadonatúj baráti társaságuk ezt nem hagyják annyiban. A címszereplő csapa­tában meg­elevenedő, a karácsonyfa alatti dobozokból magukat kitépő ajándékfigurák buzgólkodnak. „A mi szívünk együtt dobog! / Az se baj, ha kicsi vagyok. / Égbe szállnak kicsik, nagyok. / Nevess bajon és bún! / Csinnadratta, bumm, bumm!” Nem áll hadilábon az énekkel és a zenével az előadás.

Szülőknek: nagy, véres verekedések látványától nem kell tartani, e mesében szappanbuborék, papírgalacsin a töltény, az ágyúgolyó. A közelharc pedig? Kő-papír-olló viadal.

A színház hatást keltő eszköztárait jól megmozgató, nevetésserkentő technikai elemből végig van elég, a fentebb felsorolt apróságoknál nagyobbak is. Példának okáért fúrógép rögzített hangja jelzi, hogy a színfalak mögött diót tör – talán egy diótörőcskével? – az írót megtestesítő Derzsi János; vessük közbe, alighanem Csukás István alakját idézi meg a rendezés. Vagy amikor hangszórón keresztül, rémisztően öblösre csavart hangon hatalmaskodik a fekete sereg királya. S a színpadgépezet segít, amikor – deus ex machina! – az égből egy óriási grafitceruza ereszkedik alá, hogy elrendezzen minden bonyodalmat. Az író így nemcsak kifundálója, de elsimítója is a történetben kipattant csetepaténak.