Keresztury-Albert Zsolt – Zene a népi dallamok ihletésében

A budai születésű fiatalember a családi nyaralóban, Velencén várt, vadregényes kerti környezetben. Munkám során sok emberrel találkoztam már; ki így fogadott, ki pedig úgy. Ilyen fogadtatásban azonban még nem volt részem. Határozott, vidám kézfogással köszöntött, majd a kert közepén található pavilonszerű kiülőhöz vezetett, ahol beavatott élettörténetébe. Beszélgetésünk elején elmélkedtünk a változó világról, amely már mindent az elektronika és a technológia vonzáskörébe burkolt, beleértve a zenét is. Annak idején – amikor Zsolt e művészet közelébe került – még nem így volt.

– Én úgy gondolom, hogy zeneszerzőnek születtem, viszont ennek a körvonalazódásához, megvalósulásához sok mindennek kellett történnie. Így utólag visszatekintve látom, hogy egyik lépés sem volt felesleges, bármerre is történt. Mindegyiknek megvolt a saját szerepe, és semelyiket sem tartom véletlennek.

Első komolyzenei élménye édesapjához kötődik, aki kedvtelésből szeretett zongorázni, ennek ellenére Zsolt „csak” 14 évesen kezdett el hangszeren játszani, ráadásul nem is zongorán, hanem gitáron. Mosolyogva hozzátette, lehet, hogy tudat alatt külön úton szerette volna kipróbálni magát, ezért nem a zongorát, inkább a gitárt választotta.

– A gitározás és a könnyűzenei koncertek 30 éves koromig voltak meghatározók számomra. Már az akkori gitártanárom is pedzegette a zeneszerzést, az ő javaslatára elkezdtem képezni magam szolfézsből, és zeneelméletet tanultam magánúton.

Harmincéves korában, szavaival élve, belehasított az ihlet, miszerint orgonán kell tanulnia, és zeneiskolai tanulmányai során volt szerencséje a Mátyás-templom orgonáján is játszani. Ekkoriban kezdett el zenét szerezni is, először könnyedebb gitárdarabokat. A népi ihletés már ezekben is jelen volt. Később elkezdett nyitni a néptánc felé, itt került közvetlen kapcsolatba a magyar népzenével, ami azóta is munkássága ihletője és éltetője.

– Ez elindított bennem egy ritmust, akkor ki is pattant a fejemből egy szerzemény. Ennek már három és fél éve, és azóta töretlen az ihlet, hivatásszerűen foglalkozom a zeneszerzéssel. Az első alkotásaim szólózongorára készültek, mostanában már kamarazenei formációkra is írok, mint zongoratrió vagy vonósnégyes. Az elmúlt években több sorozat is született, mint például az asztrológiai ihletésű Boszorkány-ciklus vagy a lelki etűdök és az „Egyperceseim”, de a munkám fókuszában most egy, a Kárpát-medence magyar népzenei anyagából felépített, zongorára, vonósokra, ütőhangszerekre és énekhangra hangszerelt nagyobb volumenű kompozíció áll, amelyet remélhetőleg néhány év múlva lesz alkalmunk a nagyközönségnek is bemutatni. Ugyanekkor a zeneszerzés mellett van civil szakmám is mérnöki területen, melyet részmunkaidőben szabadúszóként tudok végezni, így jó hátteret ad a művészetnek. Egy művésznek nagyon jó, ha független lehet és szabadon alkothat, mindenféle nyomás nélkül.

A nyomás szót hallva megkérdeztem Zsolttól, ütközött-e már falakba, szembesült-e azzal a bizonyos alkotói válsággal.

– Ezen én is szoktam gondolkozni, hogy ez mit jelent. Egyáltalán mi az ihlet? Ugyanis amikor az embernek ihlete van, akkor az olyan, mintha a világ legegyszerűbb dolgát csinálná. Amikor megírok egy darabot, úgy érzem, magától értetődő. Ugyanakkor ha kényszerből, utasításra kellene zenét szereznem, csak ülnék ott, és azon gondolkoznék, hogyan kell ezt csinálni. Van valami az ihletben, ami spontán és megmagyarázhatatlan, valami mélyről jövő. Mint egy ritmus, szinte az emberen kívül álló, rá kell hangolódni. Nálam van egy rendje, szinte már menetrendszerű, egy évben tizenkétszer öt percnyi darab születik, ha akarom, ha nem. Mit jelent tehát a válság, amikor ez nem jön? Egyelőre nálam nem jelentkezett, de ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy sosem erőltettem az alkotást.

Zsolt azt is megemlítette nagy meglepetésemre, hogy nem vágyik arra, hogy nagyközönség előtt, a pódiumra is álljon a darabjaival. Éppen ezért javarészt mások előadásában hallhatjuk a műveit; zeneakadémistákkal és fiatal előadóművészekkel dolgozik, emellett pedig édesapja is szívesen vállalkozik egy-egy darab előadására.

Szombaton pedig a kápolnásnyéki Halász-kastély csodálatos környezetében találkozhatunk velük, ahol ismét életre kel zenéje a hangszerek játékában.