Megrázóan érvényes monodráma az Egy őrült naplója

Ülünk a söröző teraszán a pötyörésző esőben, az előadásra várva. Bent már folyik a készülődés: az intimebb, kis tér közepén egyetlen szék áll, körülötte néhány asztal és további szék a nézőknek. Itt játssza majd Ács Tamás színművész a Gogol, Egy őrült naplója című novellája alapján készült monodrámáját.

Egyszercsak már a hivatalnok, oly sok prózai mű főszereplője jelenik meg előttünk, kint a teraszon, elegáns hivatalnokruhában, s ügyiratszámokat kiabálva, kérve jelzi: hamarosan kezdés. Közben odajön, letörli az asztalt, alázatos tekintettel beinvitál, igazi szolgaként van jelen, s ez lényegében nem változik a következő egy órában sem. Ács Tamás így kezdi el bevonni a nézőt interaktív előadásába, amelynek egyes részeiben a közönség egy-egy tagjának kisebb feladat is jut.

A körülbelül egyórás darab egyetlen kelléke a már említett szék, amely különféle funkciókat tölt be az adott jelenettől, a történet haladásától függően. A művész hol a feje fölé emeli, hol ráül, hol felborítja, máskor pedig ráültet valakit. A kommunikáció szinte végig folyamatos a teljes megőrülés felé haladó hivatalnokot, Popriscsint alakító Ács Tamás és a néző között, még akkor is, ha utóbbi csupán valóban néző. A színművész ugyanis szemkontaktust tart, magyaráz, elénk tárja a novella szerinti legbensőbb gondolatait, érzéseit, amelyek érezhetően torzulnak a jelzett körülbelül három hónap során, október 3-tól januárig.

A napló valóban napló, Popriscsin időnként dátumokat közöl, s elmeséli az ahhoz kapcsolódó történéseket. A dátumokat viszont Ács Tamás trükkösen papírfecnikre írta fel, amelyeket időnként, egyértelmű gesztusokkal átnyújt egy-egy nézőnek, arra ösztökélve, hogy olvassa fel a leírtakat. Így haladunk előre az időben, nyomon követve, hogyan változik a lelkileg megnyomorított kisember lelkiállapota egészen addig a pontig, míg az őrület, a képzelődés több fázisán keresztülmenve végül uralkodónak képzeli magát, s be nem dugják egy intézetbe.

Ács Tamás játéka hiteles, nem is alakítás ez, hanem teljes azonosulás a karakterrel. Minden gesztusa és a mimika is a helyén van: a kutyák képzelt társalgását előadva ugat, morog, vinnyog, csahol, a vágyott nő elképzelt lakásába „lépbe” vágyakozó tekintettel meséli, mit „lát”. Az előadás egyszerre szórakoztató és megrázó. Megrázó, mert a kiszolgáltatottságban, alázatosságban, a megfelelési kényszerben olykor magunkra ismerhetünk; és szórakoztató, a színművész értő, érző előadásmódjának, az interaktivitásnak is köszönhetően.

A darab megrendelhető, és szinte bármilyen körülmények közé adoptálható, így érdemes a színművész honlapját felkeresni, mert akár iskolai csoportoknak, egyéb közösségeknek is nagyon tanulságos lehet a megtekintése.

A Petz Sörözőben szintén különleges élmény volt, Székesfehérváron pedig legközelebb a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében látható ingyenesen szeptember 10-én, pénteken 18 órától.