Acélpengék harcától volt hangos a belváros

Már csak egy, vagyis az utolsó alkalom van hátra a Művészkorzó névre keresztelt programsorozatból, ugyanis múlt szombaton a városlakók nagy örömére lezajlott az utolsó előtti találkozás. Az Országalma körüli területen előkészített székek mind megteltek a jobbára idősebb korú hallgatósággal, akik nagy örömmel fogadták a Vörösmarty Színház művészeinek műsorát. Nemcsak zongorával kísért dalok, hanem egy kis humorral fűszerezett előadás részesei is lehettek a megjelentek.

Vívófogások a Magyar Királyság legdicsőbb időszakából

Aztán megszólalt a dob, pengett az acél, csattant a sisakrostély és bevonultak a lovagok. A Magyar Királyi Kardforgatók Rendje először az Országalmánál tartott harcművészeti bemutatót. Szinte a közönség volt forgószínpadon, hiszen az eseményre kivonuló családok legifjabb tagjai azonnal előfurakodtak, hogy lássák, ahogy olasz nyelvű vezényszavakra, valódi, hosszú kardokkal bemutatja a Wiedermann Csaba által irányított hagyományőrző csapat, milyen is volt Mátyás idejében egy szúrás, vágás vagy egy hárítás.

A lovagok vezetője felhívta a figyelmet, hogy ezek a vívófogások a Magyar Királyság legdicsőbb időszakából, a 15. századból, vagyis Mátyás korából valók. A bemutatót záró csatakiáltás, majd az ütemes dobpergés ide-oda cikázott a házsorok közé szorult téren. Fel is figyelt rá a Fő utca népe, akik a vendéglátóhelyek teraszait színültig megtöltötték.

A harcosok és az őket követő, a folytatásra kíváncsi nézők kígyózó sora a színház épülete előtt állt meg, ahol Wiedermann azt mondta: – Remélem, a bemutatónk láttán felpezsdül a vér a férfiakban, és ezután nem kúszómászók akarnak lenni, hanem harcos férfiak, mert mostanában mintha ez kezdene eltűnni belőlük. Aztán párbajok kezdődtek, melyben harci szekercék, pajzsok, kétkezes kardok és cséphadarók keresték a rést a páncélon és a láncingen. A bemutató végén nagy tapsot kapott a csapat a közönségtől, mely aztán elindult a Zichy ligeti Zenepavilonhoz, ahol már várt rájuk az Alba Regia Vegyeskar koncertje.