Vígjátékkal mondtak köszönetet a mentőknek

A fehérvári teátrum egy könnyed vígjátékkal mondott köszönetet a Fejér megyei mentőknek azért az emberfeletti munkáért, amelyet az elmúlt időszakban tettek a lakosságért. Cser-Palkovics András polgármester a hétfő esti előadás előtt, a színpadon köszöntötte a vendégeket:

– Méltó és szép köszönetnyilvánítás ez – fogalmazott a város vezetője, hozzátéve: jókedvvel érkezett az előadásra, s az is örömmel töltötte el, ahogy a színházba menet látta a belváros nyüzsgését, az emberek arcán a mosolyt. Megköszönte a mentők munkáját: – Ebben a másfél évben rendkívüli volt, amit elvégeztek, s az a minimum, hogy a közösség különböző módon megköszönje azt. A Vörösmarty Színház most megteszi ezt ezzel a darabbal, ami jókedvet üzen, hiszen a gondtalanság most mindenképp ráfér, főleg azokra, akik most itt ülnek a közönség soraiban.

Szikora János színházigazgató pedig egy hasonlattal élt: – Ha számba kéne venni, hogy a fizikai fájdalmak közül melyik a legintenzívebb, nem sok vita lenne abban, hogy valószínűleg a szülés az. Gyermekeim születésekor tanúja voltam én is annak a pokoli fájdalomnak, amiről a férfiaknak csak halvány képük lehet. De tapasztaltam azt is, hogy ez a fájdalom hogyan szűnik meg egy pillanat alatt, ahogy a gyermeket az anyjára teszik s bár természetesen utólag még maradnak fájdalmak, de az asszonyok alig emlékeznek arra, mit éltek át. S ez valószínűleg így van jól. A természet csodálatosan rendezi el ezt a kérdést. Fájdalommal sújtja az embert, de gondoskodik arról, hogy bizonyos fájdalmakat töröljön az emlékezetből, különben nem lehet újra örülni az életnek. Ezzel az előadással és a mi eszközeinkkel, önöknek, akik annyi fájdalomnak voltak szemtanúi, kis segítséget szeretnénk adni ahhoz, hogy kicsit elfeledjék azt, amire nem jó emlékezni.

Ehhez fűzte hozzá gondolatait Reszegi Imre megyei vezető mentőtiszt: – Nehéz lenne elmondani, hogy az elmúlt másfél évből mennyi mindenkinek tartozunk köszönettel, akik támogattak minket. Leginkább azonban azoknak a bajtársaknak, akik most itt vannak s nap mint nap végezték munkájukat. Illetve családjaiknak, akik biztosították a háttérországot az ő munkájukhoz. Egy biztos: a harmadik felvonásnak vége!