Emléktáblával tisztelegnének Román Károly előtt Fehérváron

A levegőben lassan szétoszló, a tanár úr feje köré tekeredő cigarettafüst, sok-sok könyv a háttérben a polcokon, a falakon ismerős alkotóktól kapott képek, mindezek előtt, között pedig a többnyire mosolygós, barátságos arc – így emlékszem találkozásainkra Román Károllyal a lakásukon, ahová időnként átmentem egy-egy „hivatalos”, vagy lazább beszélgetésre. Persze a cigarettafüst máshol is sűrűn körbevette alakját, ahogyan könyvből is mindig sok volt a környezetében, de én a legjobban ezeket az alkalmakat jegyeztem meg, hiszen ilyenkor mindig kettesben vagy felesége, Éva asszony jelenlétében beszélgettünk. Többnyire irodalomról, közéletről, ám olykor még az autók és a foci is szóba kerültek – mert ezek is mind érdekelték a Tanár urat, akire leginkább így, nagybetűsen emlékszünk a legtöbben, akik tanítványai lehettünk, vagy más módon kerültünk vele kapcsolatba.

Román Károly köztudottan nagyon sokat tett azért, hogy értékes irodalmi programokkal gazdagodjon Székesfehérvár, azon belül pedig a Vörösmarty Társaság, amelynek alapító tagja volt, s ahol sokszor tartott előadást, kötetbemutatót – ám ezen kívül is számos helyre hívták. Továbbá több könyv szerkesztését vállalta magára, vagy működött közre ilyen munkákban, illetve a véleményezésben, hiszen sok szerző hozzá vitte írásait, ha szakmai tanácsra volt szüksége. A Vasvári Pál Gimnázium megbecsült magyartanáraként és irodalomárként számított a véleménye, nem csupán a magánemberek között, hanem a hivatalos berkekben is.

Munkásságát elismerve 2000-ben választották Székesfehérvár Díszpolgárává, 2015-ben elnyerte a Toldy Ferenc-díjat az irodalomtörténet területén kifejtett tevékenységéért, 2016-ban pedig Magyar Arany Érdemkeresztet kapott. Mindezekről s magáról is mindig szerényen nyilatkozott, azt se nagyon akarta, hogy önálló kötete jelenjen meg, ám erre végül sikerült rávenni. Így láthatott napvilágot a Tallózás az irodalomban című könyv, amelybe elhangzott előadások anyagai, elemzések kerültek be egy-egy szerző munkásságát ismertetve. Nem sokkal ezután, 2017. április 6-án hunyt el a Tanár úr, akit azóta is sokszor emlegetnek az irodalombarátok.

Idén a Vörösmarty Társaság úgy döntött: emléktábla elhelyezését kezdeményezik az elhalálozás 5. évfordulója alkalmából. Szeretnének emlékeztetni arra, hogy a már említettek mellett milyen meghatározó volt a Tanár úr tevékenysége a diákszínjátszás terén, vagy a szavalásra való ösztönzésben. Arról nem beszélve, hogy neki köszönhetően készülhetett el nemrég egykori barátja, Sobor Antal író Perelj, Uram! című regényének színpadi változata a Vörösmarty Színházban, Szikora János rendezésében.

A tervek szerint a társaság székhelyének otthont adó, éppen megújuló épület utcafronti falán helyeznék el a táblát, két ablak között. Bobory Zoltán, a társaság elnöke, aki évtizedeken át ápolt baráti kapcsolatot Román Károllyal, elmondta: egyelőre e-mailben értesítették a tagságot a tervről, mivel személyesen nem volt alkalmuk közösségben összejönni. A fogadtatás nagyon pozitív, hiszen máris sokan jeleztek vissza, hogy támogatják a kezdeményezést, s ha kell, akár anyagilag is hozzájárulnak a megvalósításhoz.

Bobory Zoltán azonban hozzátette: a költségek előteremtésén egyelőre dolgoznak, és előfordulhat, hogy lesz komolyabb támogató. Ezután dől el, szükségeltetik-e még adakozás. A tábla várhatóan a jövő tavaszra készül el.