Művésztelepi lenyomatok – Tárlat nyílt a fehérvári Pelikán Galériában

A felvezetésben azért szerepel a „főleg” szó, mert a Pelikánban körülnézve a most kiállító alkotók korábbi műveiből is van néhány.

A friss anyag viszont tavaly augusztusban, az akkor még A Szabadművelődés Házának nevezett épületben rendezett 4. Székesfehérvári Művésztelepen készült. Erre négy év kihagyás után került sor újra, és hat művész vett részt rajta: Büki Zsuzsanna festő- és grafikusművész, Deák Balázs fotós, filmes, Mosberger Róbert fotográfus, képzőművész, Revák Katalin kerámiatervező művész, Szegedi Csaba festőművész és Végvári Beatrix grafikusművész. A tíz nap során ezúttal a szerigráfia (szitanyomás) technikájában lehetett jobban elmélyedni, hiszen a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium és A Szabadművelődés Háza kezelésében lévő szerigráfiai műhelyt tették alkalmassá arra, hogy ott készülhessenek az alkotások – olvasható a tárlathoz mellékelt tájékoztató szövegben Szűcs Erzsébet művészettörténésznek, a művésztelep fő szervezőjének, a kiállítás kurátorának felvezetése. Ebből kiderül az is, hogy a művésztelep Mosberger Róbert több évtizedes tapasztalatára épült. A szitanyomást azonban a művészek ezúttal egy másik technikai eljárással, a ciano­típiával is ötvözhették.

A megnyitón Szűcs Erzsébet a helyi és a környékbeli művésztelepek történetét idézte fel, Cser-Palkovics András polgármester pedig köszöntő­jében reményt keltően szólt arról, hogy az Akóts-malom épületébe tervezett műterem, alkotóműhely, művésztelep mű­ködtetésére alkalmas infrastruktúra kialakítása nem marad el. Így ott idővel egyfajta kulturális központ alakulhat ki – számolt be korábban az ÖKK.

A tárlat iránt folyamatos az érdeklődés – derült ki ottjártamkor. A hat művész friss alkotásai két teremben kaptak helyet, és mindenkinél olvasható néhány személyes sor a munkafolyamatról.

Büki Zsuzsannát például ismét az idő múlása, annak lenyomata foglalkoztatta, főként az épületek kapcsán. A motívumanyagot a kapuzárak adták, ezekre építve hozta létre érzékeny szemmel, lélekkel szerigráfiáit.

Revák Katalin a „Mikro világok” címet adta munkáinak, amelyek apró történeteket, elképzelt világokat jelenítenek meg emberi és állati alakokkal.

Végvári Beatrix célja volt, hogy a rétegzettségre építve kísérletezzen a nyomtatási tech­nikák különféle variációi­val, a meglévő grafikai felületek „hasznosításával”, új nyomóelemek felhasználásával.

Deák Balázs végül is korábban készült fotóit vette elő, s azokkal kísérletezett a művésztelep ideje alatt.

Mosberger Róbert munkáit a hely szelleme, az ott szerzett benyomások inspirálták, és figyelmét megragadta a műhely melletti csillagvizsgáló, a tetőteraszról nyíló távlat is.

Szegedi Csaba a korábbi, festett „Flow” sorozatára alapozva dolgozott a színes felületek egymásra nyomásával, a színek transzparens áthatásai­val, ezúttal grafikai eljárással.

A hat alkotó hatféleképpen használta ki a művésztelep adta lehetőségeket, s mindannyian a stílusuknak, érdeklődésüknek, figyelmüknek megfelelő műveket hoztak létre, egymást is inspirálva.