Megnevezés és szeretet

2021.03.26. 08:12

Jeles írók mesélnek a Fehérvárhoz ezer szállal kötődő Pilinszkyről

A városhoz is kötődő Pilinszky János születésének 100. évfordulója alkalmából indult bárki által követhető online beszélgetéssorozat.

Bokros Judit

Négysoros, Apokrif, Francia fogoly – csupán néhány ismertebb vers a különleges egyéniségű, egyedi költői világú Pilinszky Jánostól, aki 1921-ben született Budapesten, és szintén ott hunyt el 1981-ben, ennek pedig már 40 éve. A halálát megelőző évben azonban – amint arról már többször írtunk – Fehérváron élt albérletben, de irodalmi, művészeti kapcsolatai révén korábban is sok szállal kötődött a városhoz. Éppen ezért a mai napig is sokan őriznek róla személyes emlékeket, s számunkra, fehérvári, Fejér megyei emberek számára büszkeség lehet az, hogy a 20. század egyik jelentős költője, írója kapcsolódott ide.

Országos szinten már elindultak az emlékezések, ezek részeként pedig az a beszélgetés, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Ügynökség és a Juhász Anna (Juhász Ferenc költő lánya) Irodalmi Szalon szervez. A Facebookon követhető eseményeken Pilinszkyhez köthető, jellegzetes szavakat, fogalmakat is keresnek, s ezekből áll majd össze az úgynevezett Pilinszky 100 szószedet az év végére.

Az eddigi beszélgetéseken vendég volt például Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a martonvásári Prieger Zsolt zenész, producer, a velencei Iancu Laura költő és Zalán Tibor költő is. Ezen a beszélgetésen Zalán Tibor szólt Pilinszky költészetéről, és arról, ez hogyan hatott az ő poétai megszólalására.

A beszélgetés mindjárt a „Négysoros” rövid elemzésével kezdődött, amelyről Zalán így nyilatkozott: ő sem feltétlenül tudja megfejteni, és különösen a harmadik sor („Égve hagytad a folyosón a villanyt”) kérdéses számára. Továbbá a „jéghideg szögek” is elgondolkodtató: mire utalhatnak ezek a szögek? Talán a Krisztus keresztjéből származó szögekre, vagy esetleg a holtakra? Az viszont biztos, hogy a szöveg elképesztő szorongást, félelmet fejez ki. (Mindez jól megmutatja, mennyi minden van ebben a versben, amelyet nem kell tudni azonnal megérteni, sőt az a jó, ha minél többször visszatérünk hozzá, minél többet olvasunk róla.)

Pilinszky János élete utolsó évében egy Kígyó utcai albérletben lakott. A ház falán ma is látható a rá emlékeztető dombormű, amely Vigh Tamás alkotása
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Zalán Tibor is azért választotta felütésként a „Négysoros”-t, mert ennyire talányos, valamint azért, mert egy tanításhoz kötődő élménye megmutatta, mit jelent, ha egy remekmű a „végtelenségig tágítható a tudatban”.

A költő aztán elmesélte, hogy a katonaság alatt talált rá igazán Pilinszky, valamint Juhász Ferenc költészetére. Az ott megtapasztalt megalázottság, kiszolgáltatottság élménye annyira rosszul érintette, hogy talán komolyabb kárt is tett volna magában, ha nem találkozik a költők verseivel. Azoknak köszönhetően azt tanulta meg: sokszor nagyobb bátorság elhallgatni valamit, ami fáj, ami bánt, ahelyett, hogy kimondjuk. Ezután kezdett aztán Pilinszky-versutánzatokat írni, a Szálkák példájára. Azt a szikár költészetet akarta megjeleníteni, amit a költő is művelt.

Pilinszky kapcsán aztán szóba került még az: mély hite volt, ám a szeretet ugyanolyan fontos volt számára, s azt szinte magasabb rendűnek tartotta a hitnél. Költészetét e felől a szeretet felől érdemes megközelíteni. Továbbá, az életművet az emberi tartás ábrázolása miatt is tisztelhetjük, s az is elhangzott: költészetének alapja a dolgok megnevezése, újra megnevezése volt. Ebben érdekes tapasztalás volt számára nagynénje, „Bébi néni” kifejezésmódja, aki értelmi sérülése miatt nem tudta rendesen megnevezni a dolgokat, a tárgyakat.

A komoly tartalmak mellett a beszélgetésben arra is kitért Zalán Tibor, hogy Pilinszky állítólag igen jó humorú ember volt, s ez különösen akkor derült ki, amikor utólag mesélt el egy-egy történetet.

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget