Ünnepi programot is készített Pitti Katalin

Hogyan élte meg a járványt? Lett-e ebből valami hasznunk?

– Március 14-én volt az utolsó koncertem. Azóta minden szerződött koncertem elmaradt. Tatán a Menner Bernát Zeneiskolában, ahol belépő tanár vagyok, a Klik utasítására azonnal átálltunk az online oktatásra. Így a hangképzést, hangformálást sajnos nem tudtam élőben megmutatni. Szerencsére minden tanítványommal több éve dolgozunk együtt, így félszavakból is értjük egymást, többségében sikerült ezt a problémát áthidalnunk. Voltak, akik jól ráálltak az effajta, sokkal magasabb szintű össz­pontosítást igénylő munkára, s voltak, akiknek ez kicsit nehezebben ment. De tiszteletem a tanítványaim felé, szorgalmasan és nagy odaadással dolgoztak. Volt rá eset bőven, hogy a telefon mindkét oldalán megizzadtunk a magas fokú munkában. Végeredményben hasznunk is lett ebből a kényszer által ránk nehezült munkamódszerből: még pontosabban dolgoztunk. 90 éves édesanyánkat, aki a húgomékkal él, úgy látogattam, hogy elkészítettem és odavittem kedvenc süteményét, átadtam a kerítésnél a húgocskámnak, és édesanya az ablakból integetett. Az unokámmal kéthetente szoktam találkozni, az is elmaradt. Telefon maradt a kapcsolat, no meg az imák.

Közelebb kerültünk a Teremtőhöz? Vagy a korlátozások miatt inkább eltávolodtunk tőle?

– Imádsággal keltem és feküdtem, mint oly régóta mindennap. Római katolikusnak kereszteltek, és a hitemben való elmélyülés az élet viharaiban és az azokat követő lecsendesedés idején mindig támasz és útmutatás volt. Első helyen van a lelkem békéje, ami egyenlő számomra az Istennel való egység mindennapos megélésével. Szentmiséket online hallgattam szinte mindennap, amikor csak szabadidőm volt, hiszen a tanítás sokszor késő estébe nyúlt. Nekem sok jót hozott a járványügyi intézkedések betartása. Rendben éltem. Sok mindent meg tudtam csinálni, el tudtam végezni, és a Keresztény Kulturális Akadémia felkérésére készítettem itthon a telefonom mikrofonjával húsvétra egy ünnepi programot is. A településen, ahol lakom, felkért a polgármester, hogy a Nemzeti Összetartozás Napján, június 4-én a szabadtéri ünnepségen énekeljek. Hatalmas szél volt, de sokan összegyűltek a Trianoni Emlékhelyen.

Várhatóak mostanában már fellépései?

– Az elmaradt koncertjeim őszre és adventre lettek áttéve. Ami ezen túl biztos: augusztus 30-án Madocsa református templomában, egy szolnoki fúvószenekarral adok koncertet.

Melyik díjára, elismerésére a legbüszkébb és miért?

– A Liszt-díjamra, mert Liszt Ferenc hazánk olyan nagy zongoraművésze és olyan kiváló zeneszerzője volt, hogy hozzá hasonló a mai napig nem született és nem alkotott. A másik a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj, melyet kollégák szavaznak meg más kollégák számára. A harmadik a Szer-díjam, mely Pusztaszeren adatott nekem. A jelképe, az ottani hajdanvolt szerzetesek által létrehozott szimbólum, a sokat jelentő íj és a nyíl.

Milyen olvasnivalót és milyen filmet ajánl most, hogy véget értek a kijárási korlátozások, egy hosszú nap után a munkából hazatérőknek?

– Bizonyára mindenkinek van a polcán olyan könyv, amit már régóta szeretne elolvasni. Én is így vagyok sok-sok könyvvel: most Pió atya életrajzát olvasom. Nekem az új anyagok kutatása, gyakorlása és az új művek tanulása a legszebb és leghasznosabb munkálkodás. Ahhoz csendre, nyugalomra van szükség. A csend a legjobb barátom. A termékeny csendben születnek a legnagyobb ötleteim és a munka ilyenkor már elindul a kiteljesedés felé. Amit az ember el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani, de nem szabad az úton megállni, mindig haladni kell. Isten rám bízta a tehetséget, s azzal el kell számolnom majd odaát. Elszámolnom azzal, hogy mit végeztem, miként kamatoztattam ezt a tehetséget.