A víz szalad, a kő viszont marad – A Barkócaberkenye Néptánccsoport alapítói ma is tagok

A kezdeményezésben arra kérték az ország tánccsoportjait, hogy 1-2 perces videókban örökítsék meg a tájegységükre jellemző néptáncokat, és ezeket osszák meg a közösségi média felületein. Az elkészült felvételeket a kezdeményezés Facebook-oldalán is csokorba gyűjtik, és a tervek szerint június 4-én 10-12 percesre tervezett videómontázst tesznek közzé a kisfilmekből.

– Nem is lehetett kérdés, hogy csatlakozunk a felhíváshoz, hiszen Csókakőn szinte minden civil szervezet igyekszik jó kapcsolatot ápolni különböző, Kárpát-medencei magyar csoportokkal, ami igaz a néptánccsoportunkra is. A kezdeményezés gondolatisága tehát nem állt távolt tőlünk – válaszolta kérdésemre Bognár Gábor, a Barkócaberkenye Néptánccsoport elnöke, egyben Csókakő alpolgármestere, aki azt is elmesélte, hogy a forgatást nagyon gyorsan sikerült megszervezni, és bő egye hete meg is ejtették: egy teljes napon át forgott a kamera a falu különböző, jellegzetes és történelmi helyszínein. A választott magyarbődi táncot eljárták többek között a várban, a vár alatti előadótéren, a kettős keresztnél és a Trianon-­emlékműnél is. A felvételeket Karger Virág készítette, akinek hobbija a fotózás, nem mellesleg pedig a csoportban a kisebb gyermekek néptáncoktatója, és az utómunkák is az ő nevéhez fűződnek.

A videóban összesen 7 pár tűnik fel, de a felvételt természetesen többen is segítették. És mint kiderült, ha nem szól közbe az élet, akkor a néptánccsoport a felvétel napján éppen az erdélyi Marosszentannán vett volna részt a májusfafesztiválon.

– Sajnos nem csak ez az egy fellépésünk, programunk maradt el a vírushelyzet miatt. Többek között augusztus végére szerettünk volna egy nagy fesztivált szervezni a néptánccsoportunk 10. születésnapjára, ahová terveztük meghívni azokat a határon túli tánccsoportokat is – Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, a Partiumból, Vajdaságból –, akikkel az elmúlt években alakítottunk ki kiváló baráti kapcsolatokat. Erről azért nem mondtunk még le teljesen, de egyelőre még mindig nem tudjuk, össze lehet-e hozni egy ilyen eseményt.

Közben az idő vészesen fogy – sajnálkozott az elnök. De ha már előkerült a születésnap, mondjuk el, hogy a Barkócaberkenye Néptánccsoport jelenleg mintegy 40, különböző életkorú táncost számlál és 10 év alatt hatalmas utat járt be, hiszen jogelőd és minden előzmény nélkül, mondhatni a semmiből alakult. Ahogy az elnök mondta, nem volt se ruhájuk, se technikájuk, se tudásuk, csak a lelkesedésük. A fejlődés, az előrelépés érdekében végzett, munkával telt évek során rutinossá vált „kemény mag” azonban azóta is megvan, bár az évek alatt többen is cserélődtek körülöttük. Ám ahogy ők mondják: a víz szalad, a kő marad.

– Számunkra a néptánc eszköz és nem cél. Eszköz ahhoz, hogy legyen egy olyan csoport, de nevezzük inkább baráti társaságnak, ahol jó a hangulat, a tagok pedig a tánc által ki tudnak teljesedni, formálódik a személyiségük, határozottabb lesz a kiállásuk, közben pedig sokat tanulnak a gyökereikről, a magyarságról, annak történelméről és kultúrájáról. A „barkócaberkenyések” a tánc mellett egyéb hagyományőrző programokat is szerveznek – ilyen például a rétessütés, hiszen aki nem tud rétest sütni, nem lehet jó táncos, vagy az évente megrendezésre kerülő tábor, amelynek programjában a tánc mellett számos más tevékenység is szerepel.

– Tánccsoportunkban nem első osztályú táncosok, hanem lokálpatrióták nevelése a cél – fogalmazott összegzésként Bognár Gábor.