Egyenes tükör

2020.03.01. 07:10

Balajthy Ferenc új kötete felnőtteknek és gyerekeknek is szól

A székesfehérvári költő az anyanyelv s a természet szépségéről is versel legújabb kötetében.

Bokros Judit

Fotós: gaborfeherphoto

Fotós: gaborfeherphoto

A Vörösmarty Társaságnál tartották a kötetbemutatót csütörtökön, méghozzá a szervezet egyik rendszeres programja, (A) Költő-zug (zúg) keretében. Utóbbi házigazdája László Zsolt költő, ezúttal pedig az est házigazdájaként is ő üdvözölte a közönséget és költőtársát, Balajthy Ferencet. A szerző már ismert név a fehérvári irodalmi életben, hiszen számos könyvet tudhat maga mögött, rímesen csengő-bongó műveit sokszor gyermekeknek ajánlja, s azok meg-megjelennek lapunk Gyerekvilág rovatának hasábjain is.

Az Egyenes tükör című friss kötetbe azonban felnőtteknek és gyermekeknek is szóló új versek kerültek be. Ezek közül többet Cserta Gábor zenész adott elő megzenésített változatban, egyet-egyet Balajthy olvasott föl, néhányat pedig lelkes, a szerzőhöz közel álló jelentkezőknek köszönhetően ismerhettünk meg. Így az est az átlagnál mozgalmasabbá, színesebbé vált.

Balajthy Ferenc (balra) és László Zsolt a kötetbemutatón
Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

A 75 éves, sziporkázó humorral és jó beszédkészséggel megáldott költő kezdésként elmondta: számára minden kötetbemutató olyan, mint egy gyermek születése. Azt a kérdést, hogy ő maga elégedett-e a produktummal, illetve versei fogadtatásával úgy általában, már László Zsolt tette föl.

Balajthy válasza szerint az írás állandó öngyötréssel jár, mert rendszeresen kétely fogja el: vajon miért is csinálja? Van-e értelme az irodalomnak, a költészetnek? Mindig oda lyukad azonban ki, hogy amíg lesz, aki odafigyel rá és élteti az irodalmat, addig van értelme. Illetve, itt van a mi csodás anyanyelvünk, amelyre ebben a formában, versek írásával is vigyázni kell.

Ehhez a gondolathoz kapcsoljuk is hozzá az egyik felszólalót, Rendeki Lajost, aki régi ismerősként két, általa nagyon kedvelt költeményt olvasott föl az új kötetből, hozzátéve: Balajthy versei szerinte olyanok, mint az orvosság, amelyet nem egyszerre kell fogyasztani, hanem lassan, cseppenként kell bevenni, mert úgy jobban hat.

A legdrágább vagyon című vers sorai éppen az anyanyelv dicséretét zengik: „Anyám nyelve az én anyanyelvem, / Életre-halálra kell szeretnem! / Ápolom, óvom szünös-szüntelen, / Hogy megmaradhasson nemzetem!”

A költő öccsét is megszólította egy verssel, s az esten maga Balajthy László is előadta két kedvencét, Relatív játék és Nyárvégi dal neked címmel. Ő gyerekkori emlékeket is felidézett „Feriről”, akiről úgy beszélt: régóta játszik a szavakkal, a benne feszülő gondolatokkal. Versei azért hatnak, mert érezhető, hogy a költő egészen bennük van, és egyenes, kristálytiszta gondolatokat közvetít a sokszor nehéz körülmények között, vívódások közepette megszülető költeményekkel.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában