A márciusi nagy Gójóstól-bulira még a „kiscicát-nagykutyát” is várják Szabadbattyánban

A Gójóstól (igen, így kell írni!) Baráti Társaság a Móricz Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtárban tartotta nemrégiben gálaestjét. A társulat válogatott kabaréjelenetekkel, slam poetryvel, szavalattal és zenés-táncos betétekkel örvendeztette meg a nagyérdeműt.

– A mostani nézőpont szerint mindig az a személy felelős teljes mértékben az előadásért, aki rendezi – meséli az amatőr színjátszó társulat alapítója és művészeti vezetője, Kozma Katalin, vagy ahogy én ismerem: Banyus (a mi Banyánk!). – Már sokkal jobban eloszlanak a terhek. Most Tomi (Rácz Tamás) volt a rendező, de adódott már úgy, hogy Muzamel Misi „dirigált”, vagy éppen jómagam Lujcsával (Róth Lajos) közösen közreműködtünk a műsor összeállításában.

Évente, sőt évadon belül is változik a csapat összetétele, de lényegét, esszenciáját mégis a közösség adja: az újak éppoly hamar magukévá teszik a Gójóstól-érzést, mint a nagy visszatérők. Ezúttal ketten debütáltak a Herkules bonbon című bohózatban: Csapi Dorka Erzsit alakította, Viniczai Bálint az ügyvéd karakterét formálta meg.

Pár év kihagyás után újra színpadon láthattuk Orovicz Brigittát, mint a bonyodalomért felelős titkárnőt, és a szintén visszatérő Róth Lajost, mint a hajadonokat támogató egyesület elnökét. A Rejtő-bohózat további szerepeit a kemény mag játszotta: Kozma Katalin volt Kaporné, Csizmadia Máté Noel a feltaláló Peremi, és Rácz-Fürész Diána a feleség és a szobalány szerepében is tündökölt.

Walter Béla Mellékhatás című kabaréjelenetét Muzamel Mihály (doktor), Csapi Dorka (Aranka) és Róth Lajos (beteg) hármasa keltette életre, a Jelenetek egy házasságból szösszenetet remélem nem otthonról hozta Rácz-Fürész Diána és Rácz Tamás. Boncz Géza Levél Vácról írását Muzamel Mihály tolmácsolásában hallhattuk, Róth Lajos saját slam poetry versével gondolkodtatta el a népeket.

A gála keretét klasszikus operettbetétek adták, felcsendült a „Te rongyos élet” a Csárdáskirálynőből Rácz házaspár módra, a fináléban pedig a „Haccáré haccacárét” énekelte a teljes társulat a közönséggel egyetemben.

– Március 27-én ünnepeljük fennállásunk 25 éves jubileumát! – ujjong Banyus. – Szeretnénk megszólítani minden volt, jelenlegi, tiszteletbeli, segítő, kiscica-nagykutya tagunkat, hogy tegye magát szabaddá, jöjjön el családostól. Az estet barátunk, Zselenszky Tamás koncertjével zárjuk, ha valaki pedig valamilyen produkcióban is részt venne, annak örülnénk a legjobban.

Régen láttam a társulatot a nézőtérről, a próbákból teljesen kimaradva, a Gójóstól-feldolgozásokat nem ismerve. Az előadás után a hölgyek-urak szerényen fogadták gratulációmat, mindenki a malőröket és a véletleneket ecsetelte, melyekből jómagam egyet sem vettem észre.

Tényleg igaz lehet a mondás, amit szereplőként oly sokszor mondogattunk a lámpaláz leküzdésére: „A néző nem ismeri a darabot, ha hibázunk, az is direkt van!”