2019.12.01. 08:00
Kétségbeejtően örök érvényű klasszikus, Romeo és Júlia a Vörösmarty Színházban
„Aljas lélek, édes hús.” Ócsárolja Júlia Romeót, aki megölte Tybaltot, az unokabátyját. Romeo pillangókéssel, több szúrással ölt.
Derűs csomagolást ad az előadásnak a két fiatal szerelme (Ladányi Júlia, Kovács Tamás) Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
Fotó: NAGY NORBERT
A fiú önbíráskodott vagy bosszút állt vagy elégtételt vett vagy felforrt az agyvize, miután Tybalt levágta Mercutiót. Amaz is pillangókéssel ölte meg emezt egy aljas szúrással. Júlia aztán visszavonja a becsmérlő szavakat, s örvend a szerencsén: férje életben maradása felett.
Nos, a Vörösmarty Színház Romeo és Júlia előadásában, Hargitai Iván rendezésében pimaszok, frivolak, szemtelenek, éretlenek a két ostoba veronai család fiataljai. A szülők velük távolságtartók, tekintélyelvűek, uralkodni vágyó akarnokok és ostobák ők is. Nem gyengeelméjűek: gyengeszívűek. A családok hangos tagjai képtelenek uralkodni gyilkos ösztöneiken, kivagyiságukon, sértettségükön.
„[…] vérem vérednél / vérebb / népem népednél / népebb […]” Írta Kányádi Sándor időben, térben máskor és másutt a Dunamenti mondóka című versében, nem William Shakespeare idején, nem is ma. Kétségbeejtően örök érvényűek a klasszikusok.
A Romeo és Júlia nagyon klasszikus minálunk. Mindenki ismeri a történetét, a fordulatos, félreértésekkel teli tragédia meséjét. Ennek részletezésétől eltekintenénk. Néhány jól sikerült dramaturgiai csavart kieszeltek az alkotók, melyek felfedezésének örömét nem vesszük el a majdani nézőktől.
A jelmezek színhasználata didaktikus: fehérben vannak a Capulet, feketében a Montague család tagjai és hívei. A két család ősi vívódása axióma. (Jelmez: Kárpáti Enikő.) A díszlet is ezzel a két színnel dolgozik. A színpad padlójának fele fekete, fele fehér, remek, ahogyan a forgószínpad révén az ellentétes színek újra és újra egymásba ékelődnek. A tér két szélén lépcsősor, köztük egy üvegfalú folyosó helyezkedik el, ennek tetején korlátokkal övezett játszóhely. A zárt folyosó kicsit zavaró, mert csökkenti a színészek és nézők közötti közelségérzetet. A díszletelemek is forognak: nagyszerű, ahogy erkély, lányszoba, utcarészlet, kripta keletkezik a konstans elemek mechanikus forgatása révén. Az előszínpadon vízzel telt mélyedés segíti a játékot. (Díszlet: Horesnyi Balázs.)
Amely játék azért nem oly’ vad, mint ami a bevezetőből kitűnne. Hiszen a lélek aljas csak, a hús édes. Persze véres gyilkosságok, embertelen apaszörny-átkozódás, keserv és sirám jut bőven a színpadra – hogy megáll tőle a nézőtéren a levegő –, de azért az első felvonás cselekménye, a szemtelen fiatalok rímversenybe csavart csipkelődése vidítja a nézőt, üdíti az atmoszférát. A szexuális utalások kendőzetlenségét, az édes húst vágyó vicceket is elfogadhatjuk kedélyesnek. Romeóék szabadszájú sihederek.
Szabad a rendezés és a szövegkönyv is (fordító: Koltai M. Gábor és Sediánszky Nóra), a Vörösmarty Színház előadása nem udvariaskodik a kanonizált klasszikussal. Derűs csomagolást ad az előadásnak a két fiatal szerelme is. Az alig 14 éves – más lányok ekkor a dráma veronai valóságában már anyák, állítja Capuletné –, vadóc Júlia első látásra beleszeret Romeóba. A falat rugdosva kérdezi duzzogón: „miért vagy te Romeo?” A fiú a történet elején még Rosát szereti halálosan, aztán Júliába habarodik bele. Halálosan. Hogyan másképp? Nem tréfadolog ez, mégis mosolyogtató. Hagy is helyet erre a nevetésre a rendezés. Kedves gyerekek lehetnének a kortalan Verona bővérű fiataljai, ha nem volna a világon a pillangókés, meg az, amit jelképez.
Nem ábrándos romantikus, hősszerelmes előadás a fehérvári Romeo és Júlia, az csak a külcsín, az édes hús. Aljas a lélek! A színre lépő férfiaknál biztos, hogy van egy pillangókés. Nem kard, amivel a lovagok, a testőrök, az „úriemberek” vívnak. Nem puszta ököl, amivel a huligánok móresre tanítanak. Hanem pillangókés, az aljasok, az alattomosak, a hernyók gyilkos fegyvere. Az egyik szolga (nem családtag!), amikor nagy gyászában kiszól az udvarukba érkezett muzsikusoknak (itt a zenekari árokban játszó zenészeknek), pillangókést ránt, amiért azok vonakodva húzzák a nótáját.
Izgalmas előadás a Romeo és Júlia a Vörösmarty Színházban
Ölnének ezek akármi miatt.
Pillangókés hegyétől, pengéjétől hal halálnak halálával Mercutio, Tybalt, Paris, Romeo és Júlia. Facsarodik a szív. A szerelmesek saját magukra is hebrencsen pengét fognak, ha megkívánják az örök álmot, az enyhet adót, s ha gyengék elviselni a fájdalmat.
Aki pillangókést ragad, az pillangókés által vész el.
Játsszák: Romeo – Kovács Tamás, Júlia – Ladányi Júlia, Mercutio/Patikárius – Nagy Péter, Dajka – Tóth Ildikó, Capulet/Lőrinc barát – Sághy Tamás, Capuletné – Varga Gabriella, Tybalt/János barát – Kádas József, Montague-né – Závodszky Noémi, Herceg – Kozáry Ferenc, Benvolio – Gaál Dániel e. h., Paris – Gyulai-Zékány István e. h., Péter – Imre Krisztián.