Csurka Eszter szereti a műfajok közötti átjárhatóságot

A Budapesten élő Csurka Eszter Munkácsy Mihály-díjas festőművész az Iparművészeti Főiskolán fotó és alkalmazott grafika szakon végzett, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendező-operatőr képzésben vett részt, s még egy tervezőművész-diplomát is a magáénak tudhat. Több művészeti ág érdekli tehát, s az alkotás során is hol ez, hol az kerül előtérbe. Az utóbbi időben azonban főként a festészet és a szobrászat köti le – mondta el lapunknak fehérvári tárlata apropóján.

A Szent Korona Galériában bemutatott olajfestményei az elmúlt néhány évben készültek. A megnyitón Rockenbauer Zoltán művészettörténész a képek kapcsán a mozgást, a folyamatok ábrázolását, egy-egy kimerevített pillanat megörökítését hangsúlyozta. Valóban: a többnyire nagyméretű műveken furcsa, már-már torznak tűnő alakok láthatók, akiket mozgás közben, erőteljes színekkel, a fázisokat megörökítve festett meg az alkotó. Ezáltal kap többletjelentést a téma, hiszen nem csupán a fizikális mozdulatok, hanem egy-egy lelkiállapot, vagy a szereplők viszonya is érzékelhetővé válik.

A művész erről így vallott:

– Az érzelmeink és a gondolataink is folyamatosan változnak. Nem biztos, hogy ugyanazt gondoljuk az egyik pillanatban, mint az azt megelőzőben. A szemmel látható mozgás ábrázolásával tehát a lélek, a szellem változását is szeretném kifejezni. Így egy figurának egyszerre több arckifejezését, érzelmét jeleníthetem meg. Sok képen feltűnik egy labda vagy gömb. Ez a motívum alapvetően egyénileg értelmezhető. A gömb jó szimbólum, a labdától kezdve a Földgolyón át a teljességig sok mindenre asszociálhatunk általa. Azért sem adtam címet a festményeknek, hogy mindenki maga fogalmazhassa meg a gondolatait, érzelmeit. Én pedig ki tudom fejezni az idő és a tér változékonyságát.

Az alakokat fotó alapján festi meg Csurka Eszter, összegyúrva a képeket.

Általános kifejezésre törekszik, szeretné, ha a néző maga is úgy érezné: az adott helyzet akár vele is megtörténhet, ő is lehetne a képen.

A kiállítás anyagában kettő kilóg a dinamikus képek sorából. A hatalmas festményeken népviseletben ábrázolt alakokat látni. A két pár egy tematikus tárlatra készült, melyet Mi a magyar? címmel rendeztek régebben a Műcsarnokban. A művész érdekességként hozta el e képeket, amelyek a maguk statikus voltával, a matyó népviselet bemutatásával keltenek itt feltűnést.

A több műfajúság kapcsán Eszter azt vallja: számára kifejezetten jót tesz, ha egyik területről tér át a másikra. Amikor filmmel foglalkozik, az utólag hathat a festészetére is, így a műfajok összekapcsolódhatnak, és nem korlátozza, hanem erősíti egyik a másikat.

A székesfehérvári kiállítás – amely a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteményének szervezésében jött létre – október 12-ig látható.