Egymásnak feszül a szeretet és a gyűlölet a Vörösmarty Színházban

Shakespeare híres tragédiájával majdhogynem biztosra lehet menni, hiszen Rómeó és Júlia története azon klasszikus művek közé tartozik, amelyek szinte mindenki számára ismertek, befogadhatók. Ráadásul a történet annyira drámai és érzelmes, hogy könnyen megérintheti a nézőt (olvasót). A sok-sok feldolgozást megért művet választotta második cselekményes balettjének témájaként a Székesfehérvári Balett Színház, illetve az igazgató-koreográfus, Egerházi Attila, akire óriási hatást gyakorolt Prokofjevnek a Rómeó és Júliához komponált balettzenéje is. Az előadás nem rugaszkodik el a cselekménytől, ezt maga a koreográfus fogalmazza meg a darab ajánlójában: „A Rómeó és Júlia klasszikus történetmesélő balett – a shakespeare-i szöveg pontosan megjelenik benne, nemcsak kivonata a darabnak, hanem annak dramatikus táncátirata…” Egerházi szándéka szerint a szerelmi történet mellett hangsúlyos a karakterek ábrázolása, valamint a mély gyűlölet és szeretet egymásnak feszülésének bemutatása. Mindez természetesen a kortárs tánc nyelvén, egyetlen hang elhangzása nélkül.

A bemutató óta harmadik előadás azt mutatta: a fehérvári feldolgozás működik. A három felvonás első hallásra hoszszúnak tűnt, ám ott, a színházi széksorban ülve egyáltalán nem bizonyult soknak, anynyira magával ragadó a darab lendülete. Egyetlen unalmas perc sincs, szinte mindig történik valami, s ha nem, annak is megvan a maga oka, akkor a kivárás pillanatai teremtenek feszültséget. Egerházi Attila a dráma mellé komikus jeleneteket is adagolt, amelyek ellenpontozzák a romantikát és a gyűlölködés komolyságát. A táncosok újra bizonyítanak: a kettős szereposztásból Júlia aznap Cristina Porres Mormeneónak köszönhetően elevenedett meg, Rómeó szerepét pedig Fernando Gabriel Luis Luis táncolta. Mindketten hitelesen jelenítették meg a szerelmes ifjakat, mozdulataik hűen tükrözték a vágyakozást, az odaadást, a szenvedést. José Blasco Pastornak köszönhetően remek Mercutiót láthattunk: Rómeó barátja vakmerő, piszkálódó, hűséges fiatalemberként jelent meg, aki az utolsó, halála előtti pillanatig tartja magát. A szerelmessé lett Rómeót kifigurázó női ruhás jelenete kifejezetten emlékezetes marad. Ugyancsak meggyőző, ám kevésbé humoros Tybaltként Graziano Bongiovanni, aki szenvedélyes mozdulatokkal adagolja a Montague-k felé irányuló gyűlöletet. Júlia dajkája kedves és közvetlen Bokrossy Barbara megformálásában, a Capulet-szülők (itt Marie Vilette és Bartha László) kellően szigorúak, esendőek. Sorolhatnám még. A darabban a társulat profi tagjai mellett lehetőséget kapott a fehérvári táncéletben nemrég felbukkant három ifjú táncos, valamint más helyi táncos közreműködők is vannak. Összességében mindenki sokat tesz hozzá az előadáshoz, amely az egyszerűségével hatásos díszlet és a letisztult, könnyed, elegáns kosztümök egységével lett teljes.