Kiállás, példaértékű áldozatvállalás

2019.03.14. 11:30

A Nemzeti Színházban is bemutatják a Perelj, Uram! című előadást

A Vörösmarty Színház Perelj, Uram! című drámája csütörtökön Budapesten vendégeskedik.

Bokros Judit

Szikszai Jánosnak (Gáspár Sándor), ami a szívén, az a száján.

Fotó: Nagy Norbert/ Fejér Megyei Hírlap

Csütörtökön a Nemzeti Színházban is bemutatják az 1848–49-es vonatkozású Perelj, Uram! című előadást, Szikora János rendezésében. A két csákberényi mártír pap történetét a 2010-ben elhunyt fehérvári Sobor Antal író vetette papírra kisregény formájában, az ő művéből pedig a 2017-ben elhunyt, szintén fehérvári Román Károly irodalmár, tanár készített színpadi változatot. A szinte minden tekintetben Fejér megyei vonatkozású darab tavaly ősszel kerülhetett a közönség elé. Sokan ekkor szembesültek azzal, micsoda dráma zajlott le 1849 nyarán Csákberényben, illetve Nagyigmándon, ahol a császár katonái Haynau parancsára felelősségre vonták, majd kivégezték Szikszai János református lelkészt és Manszbarth Antal katolikus plébánost. A vád mindkettőjük esetében ugyanaz volt: a templomban kihirdették a debreceni magyar kormány függetlenségi nyilatkozatát.

Az előadásban Gáspár Sándor személyesíti meg a szókimondó Szikszai Jánost. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész korábban nem ismerte a két pap megdöbbentő történetét, amely véleménye szerint azért különösen unikális, mert Fehérvárhoz egészen közel játszódott le. Ő alföldi származású, de jártában-keltében már többször átgondolta ezt a történetet, s megérezte, hogy akármelyik faluban megeshetett volna. El is határozta, hogy többekkel együtt elmegy Csákberénybe és Nagyigmándra, s fölfedezi a darab főszereplőinek életterét.

Szikszai Jánosnak (Gáspár Sándor), ami a szívén, az a száján.
Fotó: Nagy Norbert/ Fejér Megyei Hírlap

Mivel már számtalan szerepet eljátszott és sokféle helyzetben alkalmazzák a rendezők, ezért a drámai történet előadása önmagában nem jelentett nehézséget. Személyiségétől pedig nem áll távol egy olyan extrovertált figura, mint amilyen Szikszai János volt. Amit igazán érdekesnek tartott átgondolni a darab kapcsán, az: vajon ő hogyan cselekedett volna annak idején? Illetve, mit tenne most, hasonló szituációban? Egyáltalán, előfordulhat-e olyan élethelyzet, amelyben lelkileg és erkölcsileg ennyire megmérethet az ember? Reméli azonban, hogy napjainkban nem kell hasonlóval szembesülnünk. Úgy gondolja továbbá, hogy a „Perelj, Uram!” nemcsak az 1848–49-es eseményekre reflektál, hanem arra a két nagyszerű emberre is, akiknek írásából megszületett a színpadi változat.

Imre Krisztián a fiatal Manszbarth Antalt játssza. Az ő karaktere jóval tartózkodóbb, de tartása megtörhetetlen. A művész is a próbafolyamat indulásakor ismerte meg a mártír papok sorsát, és szintén megdöbbentőnek tartotta a megtorlást, az erődemonstrációt. A plébános szerepébe belebújni egyszerre volt nehéz és érdekes. Egy tiszta lelkű, visszafogott embert próbált megformálni. A Bibliát is többször forgatta a felkészülés közepette. Jó élmény volt számára, amikor a fehérvári bemutató után találkozott a mai csákberényi papokkal, akikkel kötetlenül beszélgethettek a történetről, a darabról.

Megkérdeztük őket is, vagyis a Vértes lábánál fekvő falu református lelkészét és katolikus plébánosát, akik – mondhatni – Szikszai és Manszbarth késői utódai.

Manszbarth Antal (Imre Krisztián) visszafogottabb, de vállalja az áldozatot
Fotó: Nagy Norbert/ Fejér Megyei Hírlap

Mórocz Tamás plébános Bodajkról jár át Csákberénybe évek óta. Mióta ismeri a papok tragikus sorsát, többször belegondolt a helyzetükbe. Büszke rá, hogy Manszbarth fiatalos lendülettel mert és tudott cselekedni. Igaz ugyan, hogy halálával egy ifjú élet, egy pálya megtört, ám ma felnézünk erre az emberre. Manapság nem kell olyan súlyos döntéseket meghozni, mint akkor abban a szituációban. Ám arra érdemes törekedni, hogy a hétköznapi helyzetekben helyesen, erkölcsileg jól döntsünk – fogalmazott Mórocz Tamás, akinek a vártnál többet nyújtott a színdarab, őszintén meghatódott.

Brunner Vilmos húsz éve szolgál református lelkészként Csákberényben. Megemlítette, hogy a falu közössége minden év július 12-én, a kivégzés napján, vagy az ahhoz közeli vasárnapon megemlékezik a mártírokról. A mise, illetve istentisztelet után gyűlnek össze, délután pedig, aki tud, az Nagyigmándra is ellátogat. A lelkész számára példaértékű Szikszai János kiállása, jó értelemben vett nemzeti büszkesége. Cselekedete azt sugallja, hogy hűséges tudott maradni hitéhez, hazájához, közösségéhez, s utóbbiért felelősséget is vállalt. Szikszai alakja sokáig történelmi távolságban volt tőle, ám a színpadi adaptációnak köszönhetően közelebb került hozzá. Megérezte, megértette döntésének súlyát, viselkedését, emberközelibb képet kapott a lelkészről.

Csütörtökön ő is ott lesz kísérőként a csákberényi diákok csoportjával a Nemzeti Színházban, így ismét átélheti a drámai történetet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában