Egy irodalomtanár versei – Kötetbemutatót tartott Vörös Viktória Sárbogárdon

Vörös Viktória Virágot üzenj, szülj madarat című kötetének költeményei több síkon elevenedtek meg: szemezgetett belőlük a szerző, idézte egyiket-másikat a beszélgetőtárs, Leszkovszki Albin, szavalták őket a költőnő esztergomi színjátszó ifjai, hegedűn muzsikáltak hozzájuk a pedagógustársak. És akkor még nem beszéltünk a könyv egyediségét adó festményreprodukciókról, amelyek a falra is kivetítve egy újabb vetületét mutatták a verseknek, inspiráltak és visszautaltak.

Albin tanár úr a Petőfi gimnáziumban tanította Viktóriát, amikor megkapta a kéziratokat, mondta is: ezt a Vikit eddig nem ismertem. De örömmel töltötte el, hogy megismerhette, az ajánlást is ő írta a könyvhöz. Viktória versben mondta el ars poeticáját: „Versem virágom magzatom / nőj nagyra keblemen / versem kincses kis dobozom / násfám cipellőm fojtó míderem / te tettél széppé / legbelül éppé…”.