Törökverés Pákozd mellett: az első pákozdi csata története

Pákozdon méltó emlékhelyet készülnek kialakítani a katolikus templom szomszédságában, nemrégiben megemlékezést is tartottak a helyszínen. Az egykor történteket Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész idézte fel.

– A keresztény seregek Székesfehérvártól nagyjából három kilométernyire álltak meg, majd november 2-án tovább haladtak Magyaralmás felé, ahol csatlakozott hozzájuk az a csapatrész, amely közben felhagyott a város ostromával. A keresztény sereg vezetői belátták, hogy nem tudják tovább ostromolni Székesfehérvárt, hiszen azt a rendkívül megerősített várat, amit a törökök még közel 9 ezer janicsárral is megtámogattak, jelentősebb műszaki munkálatok és tüzérség nélkül képtelenek bevenni.

Miközben a keresztény sereg várakozott, november 3-án megérkezett Buda alól a török felmentő sereg.

– A csapatok egy része Pákozd térségében, a másik fele pedig a pátkai hadiúton vonult Székesfehérvár felé. Amikor aztán a Pákozdnál elvonuló törökök elérték Székesfehérvár falait, kicsapták a lovakat legelni, majd haditanácsot tartottak arról, hogy mit kellene tenniük a továbbiakban. Viszonylag fiatal, motivált katonákból állt a török sereg, győzni akartak, hiszen akkor már mögöttük volt Pápa és Veszprém elfoglalása. Ezért úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem Székesfehérvár falainak a biztosításában vesznek részt, hanem megindulnak Hardegg generális csapatai ellen.Szétbontakoztak a török erők és november 3-án 10 óra körül megközelítették a táborozó keresztény csapatokat.

– Hardegg felsorakoztatta a seregét, és megkezdődött a csata. Köszönhetően a balszárnyon, Pálffy generális irányítása alatt lévő lovasságnak, sikerült a török sereg jobbszárnyát átkarolni és ezzel megtörni a lendületét. Ezt követően a centrumban álló német gyalogság indult rohamra, s ők hosszas, felőrlő harcban átküzdötték magukat a török sereg közepén verekedő janicsárokon. Közben Székesfehérvár és Pákozd térségében a Huszár Péter által vezetett keresztény jobbszárnynak is sikerült megvernie a török erőket. Ez hosszan tartó, nagyon komoly áldozatokkal járó harc volt.

Sikerült tehát megtörni a török ellenállását, az ellenség hamarosan menekülni kezdett és a környező mocsarakban több százan, de talán több ezren is elvesztek. Rajtuk kívül – a keresztény sereg parancsnokának, Hardegg generálisnak a becslései szerint – a csatamezőn a 20 ezres seregből körülbelül háromezer török maradt holtan.

– Ez igen jelentős győzelemnek bizonyult 1593. november 3-án, hiszen ez volt Mohács után az első alkalom, amikor sikerült döntő vereséget mérni a törökre. Főleg jelentős győzelemnek számított ez azért, mert a törökök előtte több dunántúli várat is elfoglaltak – egyébként később sikerült visszahódítanunk Palota várát, s ez is hozzáadódott a sikerhez.

Ezzel a keresztény győzelemmel kezdődött el az a 15 éves háború, amely Magyarország területén 13 évig tartott.

– Ez gyakorlatilag a következő években amolyan európai világháborúként zajlott le, hiszen minden országból nálunk harcoltak a hadra fogható keresztény zsoldos csapatok. Nagy csaták voltak, Esztergomot például kétszer is ostromoltuk és 1595-ben sikerült visszafoglalni, de persze akadtak a mi szempontunkból szerencsétlen kimenetelű ütközetek is. Magyar szemszögből ki kell emelni a Bocskai-féle szabadságharcot, amely abban az időszakban a magyar megmaradás és a református vallásgyakorlás elterjedése szempontjából volt nagyon fontos. Ez a folyamat pedig innen, Székesfehérvár és Pákozd térségéből indult el, mégpedig úgy, hogy reményt adott a magyar és a keresztény erőknek, hiszen elhittük: végül győzhetünk.