Papíron keltek életre Kilincscica kalandjai

Beszélgetésünk során nem bírtam ki, s természetesen én is feltettem az elkoptatott kérdést: hogyan lett író?

– Nem nevezném magam írónőnek, hiszen össze sem lehet hasonlítani a meséimet Janikovszky Éva, Szepes Mária vagy Marék Veronika műveivel. Ám mégis érdemes írni, mert a gyerekeknek örömet okoznak ezek a mesék, olyannyira, hogy kifejezetten szeretik hallgatni, és izgatottan várják a folytatást, ez a fajta öröm pedig akarva-akaratlanul átragad a történet írójára is.

Mikor és miért kezdett írni?

– Gyerekkorom óta mindig írok valamit, kezdetben persze, ahogy az lenni szokott, pár gondolatot, majd verseket. A versek bűn rosszak lettek, így abba az irányba nem nagyon kanyarodtam azóta sem. Dodi fiam születése után teljesen megváltozott az életem, és ahogy édesanyám nekem, úgy én is minden este meséltem a fiamnak. Ha néha nem jutott a kezembe más, hát kitaláltam egyet-egyet. Ezeknek nagy sikerük volt, így gyakran követelte a fiam az olvasott mese után: most fejből mesélj!

A könyv a „fejből mesék” gyűjteménye?

– Nem, mert azok a rögtönzött mesék négy kisautóról szóltak. Fiam van, így természetesen a saját egyéniséggel felruházott kocsiknak volt nagy sikerük.

Szabad a gazda, hadd kérdezzek rá: honnan is bújt elő ez a csókai macska?

– Már éppen kezdtem unni az autós mesemaratont, mikor a vár alatti vásárban vettünk egy cicafigurát. Elég érdekes kis jószág volt, mert hurok formában visszafordult a farka. Aranyos volt, és otthon azonnal betöltötte a neki szánt funkciót, felkerült a gyerekszoba kilincsére. Az új jövevény nagy kedvenc, majd a mesék főszereplője lett. Először elalvás előtt, később folytatásos meseként a Dörmögő Dömötörben is.

Jelent meg korábban könyve?

– A most megjelent Kilincscica az első önálló kiadásban napvilágot látott könyvem, mint mondtam, nem az első nagyközönségnek írt mese, hiszen a Dörmögőbe két éve írok. Már tudom, hogy könyvet kiadni nem olyan egyszerű. Sok helyen jártam, míg végül sikerült kiadatnom. A mostaninál nem adtak még ki egy gyerekeknek szóló könyvet sem, de tetszett nekik, így – igaz, majdnem egy év alatt, de – elkészült a könyv, kétezer példányban.

Egyedül dolgozott?

– Nem lehet egyedül gyerekkönyvet készíteni, mert fontos része a szereplők megformálása. Aros Éva grafikussal dolgozom együtt, és más történeteim hősei is az ő grafitja alól pattantak ki. A legújabb Leonard, a kis dinoszaurusz.

Miről is szólnak saját szavaival a könyv meséi?

– Óvodáról, az óvodai életről, a barátkozásról és a beilleszkedésről szólnak. A történet főhőse a Kilincscica, de mivel jó természete van, nincs egyedül. Két barátja, a piros pöttyös, fehér Mió macska és Wuff, a fekete, gombszemű gombolyag kutya mindig vele van.

Mi a következő lépés?

– Folytatni akarom a Kilincscica történetét. Más eszközökkel is közelebb akarom hozni a szereplőket a gyerekekhez, hogy minél több helyen és formában megjelenjenek, legyen az autó szélvédője vagy gyerekszoba kilincse. Mazán Eszter móri kézműves horgolt figurákat készít nekem, és meg akarok tanulni bábozni, hogy a papíron életre keltett figurák kalandjai egy apró színpadon is megelevenedjenek.