Kerekes Valéria szerint a mesélés élményét meg kell alapozni

A szóban elmondott mese a legjobb

Valóban megalapozhatjuk már a gyermekkorban az önbecsülést és a küzdőképességet a mesék segítségével? – ezt a kérdést járta körül Kerekes Valéria. Elmondta, a mostani (mese)kutatások azt mutatják, a gyermekek egyre kevesebb történetről, konkrét meséről hallanak. De ami a legaggasztóbb, hogy a legtöbb adat szerint fejből mondott mesét először az óvodában hall a gyermek – a szülők körében népszerű megoldás a számítógép vagy a hangoskönyv elé ültetés. Pedig a szóban mondott mese nemcsak a gyermeket, de a mesélőt – annak érzelmi intelligenciáját – is fejleszti. Ehhez jó tudni: a jól kiválasztott mese illik a gyermek életkori sajátosságaihoz, aki ennek köszönhetően szorongásmentesen be tudja fogadni az adott tartalmat. Ez nem azt jelenti, hogy át kell alakítani a meséket vagy meg kell szépíteni a történeteket (például kihagyva a Piroska és a farkas „brutális” jeleneteit), hanem valóban ügyelni kell arra, hogy ezeket a népmeséket a megfelelő korban ismerje meg a gyermek.

Beszélni, beszélni, beszélni

A küzdőképesség és az önbecsülés kialakításában az egyik legfontosabb elem, hogy a gyermekek be tudják azonosítani magukat abban a közegben, ahol vannak. Ebben kellene, hogy a család is partner legyen, vagyis: a nép- és műmeséken kívül ajánlott a saját életünk elmesélésére helyezni a hangsúlyt. Már a gyermek születésétől kezdve mondjuk el neki, mi történik, amikor vele vagyunk: „most felteszlek a pelenkázóba”, „felteszem a pelenkát”, majd este beszéljük át, mi történt előző nap, aznap, és mi fog történni holnap. Minél nagyobb a gyermek, a folyamat annál árnyaltabb lesz – amely nemcsak az anyanyelvi nevelés szintjén áll, de az érzelmi intelligenciát is fejleszti. Merjünk beszélni a gyermekkel az őt ért bánatról, örömről, esetleges csalódásról – megalapozva a mesélés bátorságát, élményét!