Intő jelek Gosztola Kittitől – Kiállítása nyílott az Új Magyar Képtárban

A fehérvári származású, Budapesten élő, Képzőművészeti Egyetemet végzett Gosztola Kitti tavaly vehette át az egykori festőről és kalaposmesterről elnevezett Smohay János Alapítvány díját. Ennek apropóján mutatja be most friss munkáit. Az alkotót láthatóan erősen foglalkoztatja környezetünk állapota, illetve az, hogy a maga művészi eszközeivel mutasson rá arra, hogyan is élünk mi, emberek itt a Földön, és miként avatkozunk be a természetes folyamatokba.

Ruminatio című tárlatának rendhagyó alkotásai amolyan intő jelek – fogalmazott megnyitó beszédében Horgas Judit szerkesztő, ökokritikus, miután a Szent István Király Múzeum igazgató-helyettese, Nagy Veronika átadta neki a szót köszöntője után.

Horgas Judit verssel, Ady Endre soraival vezette föl szövegét, s mindjárt tisztázta is, mire utal a ruminatio: a középkori szerzetesek meditációs módszerére, amellyel a Szentírás szövegeit tanulmányozták. A latin szó egyik jelentése megrágás, s ez esetünkben tükrözi azt a folyamatot is, ahogyan Kitti alaposan körüljárja, elemzi, mintegy újra és újra megrágja a természetvédelem kérdését. Ennek eredményeként pedig környezetvédelmi közhelyekre mutat rá. Mindezt sokszor humorral, egyedien teszi, és az is tudható, hogy témáit ritka alapos kutatás alapján közelíti meg – hangzott el.

A kiállításon látható például A világ fosszilisenergia-termelésének emlékműve, vagy egy olyan munka (Takarmánydesszert), amelynek ihletője a marhák takarmányával való trükközés. A leglátványosabb azonban a lebegő, marhavakbélből ragasztott „lufi ”, amelynek eredője, hogy a 20. század elején a Zeppelin léghajók gáztartályát marhavakbélből készítették. Kitti felkutatta és kipróbálta ezt a technológiát, mert úgy érezte, illik a témához.

A megnyitón kiderült, hogy az idei Smohay-díjat a kuratórium döntése alapján a fehérvári, de Londonban élő festőművész, Nemes Márton kapja. Az alkotó munkája miatt nem tudott jelen lenni, ám videóüzenetben kifejezte háláját.