Helyi arcok

2018.05.21. 11:30

Mérnök, rendező és színész – Nagy Judit sokat tesz a városok fejlesztéséért

Nagy Juditot nehéz elérni, a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanít, Székesfehérváron a Szabad Színház elnöke és előadásainak rendezője, egy határozott és élettel teli nő, akivel inspiráló beszélgetni.

Tringli Alexa

A Szabad Színház Székesfehérvár legrégebbi, 1958-as alternatív társulata. A Videoton biztosította működésük minden feltételét egészen a rendszerváltásig, ekkor a Szabadművelődés Háza fogadta be a társulatot és felvették a Szabad Színház nevet. 2014-ben beköltöztek a Basa utca 1. szám alatt álló üres épületbe, mely egykor banknak adott otthont, ma pedig Igéző néven ismerjük. Megalapították a Szín – Tér Egyesületet, melynek vezetője Nagy Judit.

15 éves korában már tagja volt a Szabad Színháznak, édesanyja az alapító tagok között volt. Mindig is színész akart lenni?

Amikor 15 voltam, nem volt társulata Székesfehérvárnak, csak egy befogadó színház volt, Bujtor István vezetésével. A Mafilm társulat fenntartására nem volt forrás, és Bujtor úgy gondolta, hogy ezeket a színészeket ki kell menteni egy társulatba. Ide kerestek karakterszínészeket, ezért Bujtor eljött egy előadásunkra, és három-négy embert kiválasztott, nem csak fiatalokat, hanem pl. az egyik alapító tagunkat is, Udvaros Györgyöt. Így állt össze a társulat. Sok színházi workshopra jártunk, én később a Színház Szövetség által szervezett rendezői tanfolyamra is.

Amikor középiskolás voltam, az akkori Ötödik sebesség c. ifjúsági műsorban dolgoztam, amit Pogány György szerkesztett, és ez nekem annyira tetszett, hogy elhatároztam, itt fogok dolgozni. Mondták is nekünk, hogy csak legyen felsőfokú végzettségünk, mindegy, hogy milyen, és felvesznek. Emellett a színházban mindig is játszottam, úgy gondoltam, vagy színész, vagy rádiós leszek, de eközben műszaki pályára is készültem, megjelöltem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola informatikai szakát. Ide felvettek, a Színművészetire viszont nem. A színházban viszont annyi jó szerepet és lehetőséget kaptam, hogy nem is hiányzott a színművészeti. Ezután dolgoztam egy kicsit mérnökként, majd 10 évet televíziós újságíróként, de ezalatt is folyton játszottam, és azóta nem szálltam ki.

Elkezdtem tanítani a Budapesti Gazdasági Egyetemen is, ott csináltunk egy médiamenedzser szakirányt, később a településmenedzsment irányába is érdeklődtem, ami a közösségfejlesztésből indult ki. Ezáltal sok olyan előadás is bekerült a színházba, ami a településfejlesztést segíti, pl. az utcaszínház, bevonó jellegű előadások, vagy történelmi interpretációkon keresztül megjeleníteni egy település múltjából egy jelenetet, lásd a Floralia Tácon, valamint a magyar színészi és az európai színjátszás hagyományainak őrzése. Különböző műfajokat, határterületeket próbálunk ki a színházban.

Tanulta is a rendezést?

Igen, van egy Színjátékos Szövetség nevű szövetség, akik kifejezetten független színházak számára csináltak tanfolyamot, itt tanultam.

Amikor még középiskolás voltam, az összes próbán ott voltam, és minden darab szövegét tudtam, ennek köszönhető, hogy állandó beugró voltam. Láttam a különböző rendezői és színészi stílust, Maár Gyulát Törőcsik Marival, Bujtor Istvánt, Szikora Jánost, Marton Lászlót, Méhes Lászlót, fel se tudom sorolni. Tőlük is rengeteget tanultam.

Sokan hívnak a bemutatóikra, és ha úgy gondolom, hogy Fehérváron is érdekes lehet, akkor mindig elhozzuk az előadást ide is. Mindig nézzük is a Vörösmarty Színház műsorát, hogy ne legyen ütközés. Inkább erősítsük egymást, hiszen mi réspiacra dolgozunk. Sokkal gyorsabban tudunk reagálni egy társadalmi változásra, mint egy nagy színház egy évadtervvel. Ha megtetszik egy téma vagy egy előadás, megcsináljuk.

És mi alapján választják ki ezeket?

Elsősorban, hogy kit mi érdekel. Sokat olvasok, kutatási területem van, publikációkat kell írni, dolgozom folyamatosan a második könyvemen, a Társadalmi innovációk a pannon városokban II-n, és amikor van egy kis időm, mindig írok. Még a tengerpartra is egy szatyor könyvet vittem, ott olvastam a Káoszt is, és egy Fiuméban játszódó darabot, amit még szeretnék megcsinálni, csak nem tudom, hogy film legyen belőle vagy színdarab. Sok mesét is olvasok; két éve kezdtük el a pannon mesék földolgozását a gyerekekkel a táborokban.

Juditból egyszerre árad az energia és a harmónia
Fotós: Elekes Gergő

Van kedvenc műfaja?

Engem megtalálnak a művek is, biztosan van benne egy kis sorsszerűség. Erről mesélek egy történetet. Abban az évben, amikor a Koronázási Ünnepi Játékokon Vak Béla került sorra, akkor egy drámával sem voltam megelégedve. A 4 napos tengerparti kirándulásunkról hazatérve ott várt az asztalon egy boríték, Angster Maritól, aki a pécsi orgonaépítő család leszármazottja. A borítékban Liszkay Teréz Vak Béla király drámája volt benne. Már az ötödik oldalnál tudtam, hogy kikkel fogom megrendezni! Ezt a darabot még 35 éves korában írta, de csak a fiókban hevert egészen addig. Idősotthonba költözött, akkor került elő a darab, amit aztán az unokahúga a Könyvnapokon ki is adott.

A másik szenzációs előadás a Koppány élete volt, úgy mutatja be Géza és István korát, ahogy máshol nem láttam soha. Ez esszé jellegű írás, a Hétország Fejedelmei Újkéry Csabától, ebből majd filmet is szeretnék rendezni. 30 jelenetből áll, de egy-egy jelenet nem tart tovább 3-5 percnél, filmszerű előadást csináltunk belőle. Erről kisfilmet is csináltunk, ez is egy izgalmas munka volt.

Terveznek még további filmeket rendezni?

Több díjnyertes kisfilmünk is van, a Tetemre hívás, csináltunk Hrabal emlékfilmet, Weöres Sándor-feldolgozást, de sajnos nincs arra technikánk, hogy nagyfilmet csináljunk. De szeretnék elindítani egy filmklubot, reményeim szerint már szeptemberben. Több figyelemzavaros gyerek is jár hozzánk, akiket nehéz sokáig lekötni, ezért a filmezés ideális lenne számukra.

Az utánpótlás-nevelésben mennyien vesznek részt és milyen korosztályban?

Huszonketten vagyunk, 7 évestől 15 évesig. Széles az életkor skálája, ez sem gyakori. Van egy gimnazista körünk, a Vasvári kör, őket is utánpótlás csoportnak tekintjük, közülük többen is játszanak nálunk. A tehetséggondozás legnagyobb eredménye, hogy idén diákrendezővel mentünk Vasvári diákszínpadra, és kategóriadíjas lett. Kellett a gimnázium hozzáállása, és az Igéző befogadó jellege, de ezt nagy sikernek könyveljük el.

A társulatban mennyi a rendes tag?

Szilveszterkor kéne minket megnézni, olyanok vagyunk, mint egy Kusturica-film. 40-60-an vagyunk, sokan járnak vissza más egyetemekről, vagy több év múlva jönnek vissza, de az állandó tagok száma 12-20 körül mozog.

Idén 60 éves a Szabad Színház. Milyen programokkal, előadásokkal készülnek?

Az egész évet jubileumi évnek terveztük. Mindig a Kortárs Művészeti Fesztiválra időzítjük a kortárs darabok bemutatóit, így tettünk idén is a Káosszal, bár most először fordult elő, hogy a fesztivál mellett futottunk, nem vele.

A Videoton idén 80 éves, az alapítványa 20 éves, elképzelhető, hogy lesz még az ősz folyamán valami. Szeretnénk ezt a termet felújítani, a világítástechnikát feljavítani, és egy kiadványt is szeretnénk létrehozni az évforduló alkalmából.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában