Versek a megfigyelő szemszögéből, Závada Péter új kötetében

Rövid interjúnk során megtudtuk, hogy az előző Mész, valamint az első, Ahol megszakad című kötetekben szereplő versekhez képest kevésbé személyes lírával szembesülhetünk. Pontosabban a megszólalásmód az, ami távolságtartóbb és megfigyelésből fakad – fogalmazott a szerző, aki ezúttal nem a családi, személyes múlt elbeszélésére törekedett.

Az olvasó tárgyiasabb hangú költeményekben merülhet el, amelyek egyrészt feltérképezik a külvilágot, illetve saját belső világot teremtenek. A versek az elmúlt két évben készültek, abszolút tudatos hozzáállással, munkával. Ennek oka egyrészt Péter filozófiai érdeklődésében, másrészt színháztudományi tanulmányaiban keresendő. Sokat foglalkozott a nézés, megfigyelés esztétikájával, és most is kutatja ezt. Mindez megtermékenyítőleg hatott rá, ezért kezdte tudatosabban írni, összerakni a kötetet.

A Roncs szélárnyékban három ciklusból áll, találhatók benne természeti képekben gazdag versek, az említett megfigyelésből, a különböző nézőpontból történő szemlélődésből származó művek is. Nagy ihlető erő volt néhány tengerparti tartózkodás Horvátországban és Portugáliában, de a skandináv tájak is írásra ösztönözték a költőt – tudhattuk meg.

Závada Péter a versírás kapcsán a saját szerkesztőire, kortársaira hagyatkozik, édesapja véleményét külön nem kéri ki. Ehhez túl közel áll hozzá – fejtette ki. Ám rendszeresen megvitatják egymással, ha megjelenik kötetük.

Az ifjú alkotó zenében is utazik, valamint jó ideje folytat színpadi szerzői és dramaturgiai tevékenységet. Lényegében utóbbiból él, ebben az évadban öt nagyobb munkában vett részt. Továbbá tanul, doktori fokozat megszerzésére törekszik az ELTE-n, esztétikából.